Mit érdemes tudni a Kék Art Color Mesterkifestő festményeinek alkotóiról?

A Kék Art Color Mesterkifestőnket 5 híres művész művei ihlették. Caspar David Friedrich, Paul Cézanne, Edvard Munch, Paul Klee, Joan Miro. Röviden bemutatjuk őket, hogy színezéskor már ismerősként tekintsetek rájuk. Hiszen sokkal jobban kötőtünk ahhoz, amivel vagy akivel már találkoztunk, mint egy idegenhez.

Caspar David Friderich

A Kék Art Color Mesterkifestőnk elsőként említendő művésze, a művészettörténet egy korábbi korszakába vezet vissza minket. Caspar David Friderich (1774-1840) 19. századi német romantikus festő, festészetet Koppenhágában tanult, majd Drezdában telepedett le. Allegórikus tájképeiről híres, melyeken a merengő ember alakoknak, az éj sötétje, a reggeli köd, a kopár fák vagy a misztikus romok adnak hátteret. Képei sokszor melankolikusak, ez a szomorúság gyermekkora tragikus eseményeiben gyökerezik. A külsőre sápadt, zárkózott “északi” – ahogy kortársai nevezték – a mindennapi életben sokszínűbb egyéniség volt. Mint ahogy barátja és életrajzírója fogalmaz: “természetében a mélységes bánattól a pajkos humorig rengeteg szín felfedezhető”. A romantikus festészet fő témája a táj, melynek szimbolikus jelentése volt. Friedrich is rajongott a csodás természeti képződményekért, gyakran járta a hegyvidékeket, bámulatos megfigyelőképességgel tanulmányozta a formákat. Festményein szinte mindig szerepelnek hegyek, erdők, kikötők, sziklák. A vázlatokat ceruzával rajzolta, majd olajfestékkel festette az aprólékos részletességgel kidolgozott tájait, emlékezetből.

Paul Cézanne

A Friedrich 1840-ben bekövetekezett halála előtti évben született következő zseniális mesterünk, Paul Cézanne (1839-1906). A francia festő a posztimpresszionizmus képviselője, sokan úgy gondolák, ő lehet a híd a 19. századi impresszionizmus és a 20. századi kubizmus között. Képein könnyen felismerhetőek a kiegyensúlyozott színhasználatról és az egyedi ecsetvonásokról. Ezek a színek és ecsetvonások építik fel azokat a tiszta formákat, melyeket egész munkássága során keresett. Korai éveiben erőteljes hatással volt rá Camille Pissarro, aki megismertette a szabadban festés    impresszionista módszereivel. Az új elvek használatát több festő is követte, mint Claude Monet vagy August Renior, és kifejlesztettek egy a hagyományostól teljesen eltérő festői stílust. Vásznaikon a kontúrvonalakat és a szerkesztett perspektívát teljesen elhagyva csupán tiszta festékszínekből álló ecsetvonások halmaza hozza létre a látványt. Bár Cézanne impresszionista társai technikailag magasabb szinten álltak, 1874-ben és 1877-ben is közösen állítottak ki Párizsban. Mint az impresszionisták általában, Cézanne fetészete sem örvendett a közönség megbecsülésének, sőt a legdurvább kritikákat is ő kapta. Ennek is lehetett a következménye, hogy kezdte megszakítani a kapcsolatot a fővárossal és szülőhelyén Aix-en-Provance-ban alkotott tovább.

Edvard Munch

Edvard Munch (1863-1944) norvég festő nevét kiejtve, az emberek többsége előtt  Sikoly című képe jelenik meg. Osloban nőtt fel – édesanyja korai halála után – apja nevelésében. Az apa mentális zavarait örökölve, a szorongásokkal küzdő festő képei sötétek, vészjóslóak. 1885-ben utazik Párizsba, ahol erőteljes hatást gyakorolnak rá az impresszionisták és a posztimpresszionisták képei. Pár év párizsi tartózkodás után, 1909-ben tért vissza Norvégiába. Festményein a sötét tónusok kissé világosodtak, színesedtek. Képeinek igazi megértéséhez álljon itt egy mondás a művésztől.

A lélek képeinek megfestésére törekedett, az érzelmek kifejezésére vásznain szimbólumokat használt. Az emberi érzések színekben, tónusokban, vonalak futásában jelennek meg. Sok képének témája az élet, a halál, a félelem vagy a magány érzése, melyek forrása agyának tudatalatti részébe,  gyermekkorában kerültek. Halála után műveiből hozták létre a Munch Múzeumot.

Paul Klee

Paul Klee (1879-1940) svájci festő művész családba született, apja zenetanár, édesanyja énekesnő volt. Fiatalon szülei támogatásával és tanításával, hegedüművésznek készült, de már ekkor a képzőművészet is felkeltette érdeklődését. Iskolásként telerajzolta a könyveit karikatúrákkal, amik már határozott tehetségről árulkodtak. Mivel humán gimnáziumban végzett, érthető érdeklődése az irodalom és az írás iránt. A későbbiekben művészetteoretikai és esztétikai írások is kötődtek a nevéhez. 1898-ban kezdte tanulmányait a Művészeti Akadémián, ahol grafikában jeleskedett, de a festészettel nehezen boldogult. 1911-ben Münchenben csatlakozott a Der Blaue Reiter (Kék lovas) művészcsoporthoz, melynek tagjai voltak Franz Marc és Vaszilij Kandinszkij. 1912-es párizsi útja során, találkozott a kubizmussal és a korai avantgárd irányzatokkal, de nem másolta őket, hanem elindult egyéni útján. Ekkor kezdett egyszerű akvarell tájképeket festeni, tiszta, áttetsző színes blokkokat egymás mellé helyezve, és ezzel megtalálta az összeköttetést a rajz és a színek világa között. 1920 és 1931 között a Bauhaus tanáraként tevékenykedett, könyvkötést, üvegfestést és falfestészetet tanított. A színekről írt vázlatfüzetét Angliában adták ki.

Joan Miro

Joan Miro (1893-1983) katalán festő Barcelonában született. Eredetileg pénzügyi tanulmányokat folytatott és fiatalon hivatalnokként helyezkedett el, egy súlyos betegség ébresztette rá arra, hogy életét a festészetnek kell szentelnie. Korai éveiben Van Gogh és Cézanne művészete inspirálta. 1919-ben járt először Párizsban. A francia fővárosban készült képei kubista jellegűek voltak. Művészetében az igazi változást, a Paul Klee-vel és Kandinszkij-val való találkozás hozta. A szürrealizmus erős hatással volt rá, de soha nem csatlakozott a szürrealisták köréhez bár, 1928-ban még ki is állított velük közösen. Sokan azt állították, hogy Miro a szürrealizmus katalán változatát művelte. Képeit verseknek tekintette, melyeken furcsa sokszor amorf organikus figurái, uralták a teret. A formák egyben szimbólumok voltak, néha a jelentésüket is elmagyarázta. Ő maga így vall festészetéről:

P