Mit érdemes tudni az Art Color Zöld Mesterkifestő festményeinek alkotóiról?

Art Color Zöld Mesterkifestőnkbe több olyan művész is került, akiknek a nevét a képzőművészetben kevésbé járatos emberek, nem nagyon ismerik. A köztudatban kevéssé jelennek meg képeik, a nevük is gyakran ismeretlenül hangzik. Ráadásul van közöttük egy hölgy is, akinek szintén érdemes megismerni a művészetét.

Jan Vermeer van Delft

Az 1600-as évekig kell repülnünk az időben, hogy –  a viszonylag rövid életű – Jan Vermeer van Delft (1632-1675) holland barokk festő művészetébe bepillantást nyerjünk. Bár életéről keveset tudunk, az biztos, hogy Delft városában született és itt is élte le az egész életét. Hogy hol és kitől tanulhatott festeni, azt nem lehet tudni, annyi valószínű, hogy a szülővárosában és valószínűleg több mestertől. 1653-ban tagja, később vezetője lett a Szent Lukács céhnek, mely festmény kereskedelemmel foglalkozott. Vermeer maga, lassan dolgozott, évente alig három képet készített. Az 1672-es év csapások sorozatával súlytotta Hollandiát, aminek hatása Vermeert és családját sem kerülte el. A pénzügyi nehézségek teljesen megőrjítették, felesége szerint halálának oka is ez volt. Feleségére Catherinára 19 képet hagyott örökül, amiből az adósságok kifizetéséhez az asszony kettőt rögtön el is adott. Vermeer életében nem volt ismert művész, csak a szülővárosában ismerték. Képein belső terek láthatók, sokszor hétköznapi jelenetekkel, melyeken a korabeli holland társadalom keresztmetszete figyelhető meg a gazdag nemesektől a tejet öntő cselédlányig. Kompozíciói tökéletesek, amiről a történészek és képeinek kutatói azt állítják, hogy camera obscurát használhatott. Érdekesség még, hogy más 17. századi festő nem használta a rendkívül drága lapis lazuli nevű drágakőből előállított ultramarint, melyet, ahogy a nevében is benne van a “tengerentúlról” szállítottak Európába. 

Giovanni Fattori

Az 1800-as évekbe ugrunk és egy kevésbé ismert festővel folytatjuk, ő Giovanni Fattori (1825-1908). A 19.század második felében a toszkán Macchiaioli művészcsoport tagja volt, akik az akadémikus festészet konvencióival szakítva, a természetben akarták megfigyelni a színeket, árnyékokat, formákat. Ez a gondolkodásmód az impresszionisták elképzeléseire rímel, mégis kicsit más. Szülővárosában Livornoban tanult festeni, majd Firenzébe utazott, ahol felvételt nyert az Akadémiára. 1875-ben rövid utat tett Párizsba, ahol találkozott az impresszionizmussal, de az nem rögtön hatott rá, évekig a hagyományos festészetet képviselte. Híresek az olasz és egyéb hadsereg katonáiról készült képei. 1869-től a firenzei Művészeti Akadémián tanított, tanítványa volt Amadeo Modigliani, a mára szintén híressé vált festő. 

Mary Cassatt

Mary Cassatt (1844-1925) amerikai impresszionista festő, aki élete nagy részét Párizsban töltötte. Edgar Degas pártfogoltjaként a francia  impresszionista festők között mozgott, velük is állíthatott ki. Festészetének, témái adják különlegességét. A korabeli női élet színtereit festette, modelljei anyák és gyermekeik. Az anyaság ábrázolása érdekelte. Egy pennsylvaniai gazdag bankár család, hét gyermekének egyikeként született. Neves iskolákban tanult Londonban, Párizsban és Berlinben, ahol már foglalkozott festészettel. 1855-ben Párizsban találkozott először az impresszionizmussal, ahová komoly festészeti tanulmányok után tért csak vissza 1866-ban. Mivel ebben az időben, nők nem tanulhattak a  párizsi Művészeti Akadémián, magánórákat kellett vennie. 1877-ben Degas meghívására bemutatta képeit az impresszionistákkal, egy évvel később pedig már szerepelt a közös kiállításukon. Degas hatása művészetére vitathatatlan, tőle tanulta el a pasztell használatát, legkiemelkedőbb képeit is pasztellel rajzolta. Soha nem ment férjhez, állandó modellje kishúga, Lydia volt.

Fernand Léger

Fernand Léger ( 1881-1955) francia festőre az 1907-ben látott Cézanne festmények és a kubizmus – Picasso és Braque – művészete voltak a legnagyobb hatással és indították el saját stílusa felé. 1911 és 1914 között képei egyre absztraktabbak lettek, a színhasználatát fekete-fehérre korlátozta. Az I. világháborúban harcolt, ekkortól kezdődött úgynevezett “gépi” korszaka. Képein a figurák és a tárgyak is gépszerű szerkezetekké alakultak. A festészet mellett díszleteket, jelmezeket és filmeket is készített.

Giorgio de Chirico

Giorgio de Chirico (1888-1978) olasz festő. Édesanyja genovai bárónő, apja görög származású szicíliai nemes, akik fiuk születésekor éppen Görögországban tartózkodtak. Fiatalon  Athénban tanult, majd Németországba költözve került a müncheni Művészeti Akadémiára. Itt találkozott először Nietzsche gondolataival és kortárs festők munkáival. 1911-ben Párizsban, belevetette magát az avantgárd művészek köreibe. Korai műveiről többször írt Apollinaire, intellektuálisnak és nagyon újítónak nevezve. Képein a klasszikus római terek árkádsorai és a kísértetszerű figurák és árnyékok között az összeköttetést a kitekeredett, ferde perspektíva teremti meg. Ezek a klausztrofób álomképek, tele melankóliával és fenyegetéssel, inspirációt jelentettek a későbbi szürrealizmusnak. 1917-ben megalapította a Metafizikus Iskolát, melynek lényegét a nyugodt óceánhoz hasonlította,  mélyén sok idegesítő, ismeretlen dologgal.