Henri Rousseau, Piet Mondrian, Henri Matisse, Franz Marc, Vaszilij Kandinszkij. Öt művész, öt festmény, különböző életutak és korstílusok. A mesterkifestő Piros csomagjába, az ő képeik kerültek bele. Lehet hogy van közöttük olvasóink számára is ismerős művész, de biztosan akad olyan festő is közöttük, akinek a neve csak a szűkebb képzőművész berkekben mond valamit. A mesterkifestők készítésének egyik – nem titkolt – célja a világ neves művészeinek megismertetése is, a színezés mellett. Nézzük hát, kik is adják Piros Mesterkifestőnk festőgárdáját?

Henri Rousseau

Henri Rousseau francia amatőr festő volt, a 19. század második feléből. Fiatalon még nem foglalkozott festészettel, többnyire hivatalnokként dolgozott. A párizsi illetékhivatalban adószedő volt egy időben, ezért nevezték “vámosnak”. 49 éves korában kezdett festeni, úgy, hogy az anatómiát és a perspektívát teljesen naiv módon, ösztönösen használta. Központi témái az egzotikus tájak, dzsungelek, növények és állatok voltak, holott sohasem járt ilyen tájakon. Képeit állatkertben, botanikus kertekben tett látogatások ihlették, gyakran a helyszínen is festett, vagy a képzeletében megjelenő tájakat álmodta vászonra. Képzetlensége sok korabeli festőt sértett, ezért nem ritkán gúnyolódtak is rajta, pedig gyakori kiállítója volt a párizsi Szalon tárlatoknak is. Követőket a fiatal avantgárd művészek körében talált, mint Picasso, vagy Apollinaire.

Piet Mondrian

Az 1872-ben született Piet Mondrian, Kandinszkij pályatársa volt, az absztrakt festészet első korszakából. Mondrian képzett festő és rajztanár. Hosszú művészi út vezetett az akadémikus festészettől az absztrakt festészet emblematikus művéig, melyet 1921-ben készített, Kompozíció címmel. Korai korszakában kedvenc témái, a tenger, a tornyok, a templomok és figurális alkotások voltak. Ahogy múltak az évek, egyre inkább saját útját kezdte járni, és megfogalmazta festői hitvallását, miszerint a kozmikus egyensúlyra kell törekedni a képeken, vízszintes és függőleges vonalakat használva. A színhasználatban a három tiszta alapszín mellett, a fekete-fehér-szürke hármas teremti meg a kompozíciós egyensúlyt. Életében nem volt elismert művész, még gyűjtője sem tudta eladni a képeit, így kérte Mondriant, hogy fessen közérthetőbb, eladható képeket. Erre a festő rettentően felháborodott és minden kapcsolatot megszakított vele.

Vaszilij Kandinszkij

Vaszilij Kandinszkij orosz festő, csak huszonévesen fordult a festészet felé. Világlátott emberként eljutott Bécsbe, Párizsba és Münchenbe, ahol festőiskolába kezdett járni. Életműve a színek közül szerveződik. A színekkel már kisgyerekként különös viszonya volt, ez szinesztéziájából ered. A szinesztéziás emberek a színeket hallják, ízeket kötnek hozzájuk és illatokat. Elmondása szerint az élénk sárgát trombitaszóval jellemezte, a világoskéket fuvolahanggal, a sötétebb kéket cselló hangjával azonosította. Egy-egy képe a szimfonikus zenekar teljességét éreztette vele. A színek egymás mellé helyezésével harmóniát vagy éppen ellenkezőleg, disszonanciát tudott elérni.

Henri Matisse

Henri Matisse (1869-1954) az öt művész közül talán a legismertebb. A francia festő hosszú élete során több évtizedes munkásságot hagyott maga után. A fiatal éveket követően művészetében igazi áttörést a “Vadak” művészcsoporthoz való csatlakozás jelentette. A fauvizmusként ismert irányzat festői Matisse karrierjét teljesen meghatározták, képein ekkortól jelentek meg a védjegyeként is számontartott jellemzők. A színes felületekből épített kompozíciók, a foltok és vonalak egysége, a dekoratív napsütötte enteriőrök. Majd élete utolsó szakaszában a papírkivágásai. Egész életében arra törekedett, hogy megteremtsen egy olyan művészetet, amiben benne rejlik az egyensúly, a tisztaság és a derű. Hitvallásának is ezt tartotta.

Franz Marc

Franz Marc (1880-1916) német expresszionista festő, 1880-ban született, családi indíttatásból teológusnak készült. Eredeti terveiről lemondva, a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult. Legnagyobb hatással az impresszionisták festményei voltak rá. 1907-től képein egyre több állatábrázolás jelenik meg. Felső-Bajorország dombos tájain találkozott először testközelben állatokkal, amikről rengeteg rajzot és festményt készített. Az állatok anatómiájának mestere lett, még órákat is adott a témában. Természetesen az állatokat nem az akadémiai elvárásoknak megfelelően ábrázolta. Festményein a világ és teremtményei teljességükben jelennek meg és láttatják a valóságon túli spirituális síkot is. 1911-ben alapítója lesz a Der Blaue Reiter (Kék lovas) művészcsoportnak, akik az expresszív önkifejezést kívánták vásznaikon megvalósítani. Az I. világháborúban a verduni csatában, lovon ülve érte a halál, 1916-ban.