Home-made játékszerek akkor és most

A gyermek játékszerek az évezredek alatt ugyan rengeteget változtak, de bizonyos játéktípusok az összes generáció játékai között szerepeltek. A gyermekjátékok az első pillanattól kezdve a felnőttek eszközeit utánozták. Csak a 20. század végén jelentek meg kifejezetten a gyerekek különböző fejlődési szakaszaira reagáló játékszerek. A csúszó, guruló járművek, a katonáskodás imitálására alkalmas játékszerek szinte minden kisfiú első számú kedvence volt. Ugyanez elmondható a kislányok körében népszerű babaházakról, edényekről, babákról, bölcsőkről, házimunkára alkalmas játékokról is. 

Az ólomkatona és a baba mindent visz

Érdekes összefoglalót olvashatunk a játékszerek történetéről az 1928-as Magyar Iparművészet folyóirat 10. számában  (31. évf.). A cikk szerzője szerint már a Kr.e 1500-ból való sírokból gyermek játékként használt, kis kerekeken mozgó oroszlánok, lovak kerültek elő. Kr.u. 600-ból pedig olyan fa fejjel rendelkező posztó babák, amelyek a kornak megfelelő posztó ruhába voltak öltöztetve. Az antik görög váza ábrázolásokon olyan fából készült kocsikkal találkozhatunk, amelyeket zsinóron húztak maguk után a gyerekek. Ókori sírokból olyan babák is előkerültek, amelyek feje agyagból készült, és a végtagokat zsinórral rögzítették a testhez. Arcuk általában ősöket vagy isteneket formáztak. Testük hol bőrből, hol textilből készült. Később, a kora keresztény világból származó katakombákban apró bronz bútorokat is találtak edényekkel, amelyeket valamiféle babaházban tároltak, bár babaházak nem maradtak fenn ezekből az időkből.  

A középkor barbár világát az is bizonyítja, hogy szinte semmilyen játékszer nem maradt fenn. A középkorban ugyanis nagyon megváltozott a gyermeknevelés iránya az ókorhoz képest, a családi élet és a gyermeknevelés kultúrája alacsony szinten mozgott. 

A 12. századból ólómból és ónból készült, felfegyverzett lovagok, babák, babaedények kerültek elő. A 15. századtól már iparszerűen készítettek gyermek játékokat, például emberi figurákat, asszonyokat, szerelmespárt. Nagy népszerűségnek örvendett a lovagjáték, amely során a gyerekek szembe állítottak egymással két, lovon ülő lovag figurát. A feladat az volt, hogy a lovagok kezében lévő karddal melyik gyerek tudja kiemelni a másik vitézt a nyeregből.

A 17. században megjelentek a babaházak, amelyek szinte pontos másai voltak a kor akkori lakóházainak. Azonban nem biztosak abban a kutatók, hogy minden babaházzal valóban játszottak is gyerekek, mert némelyik egészen kiváló állapotban maradt ránk. 

A babák történetét tekinthetjük egyben a divat történetének is, hiszen a játékbabák mindig a kor haj- és ruhaviseletét utánozták. A 19. századig kizárólag a ruhás játékbabák voltak ismertek, a csecsemő vagy pólyás babák fogalma ismeretlen volt. A babákat általában fából készítették, de szép számmal találunk viasz, alabástrom, terrakotta, papírmasé és porcelánfejű babákat is. A mozgatható szemeket és a golyós ízületet a 19. század közepétől használták. A legelegánsabb, még hangot is adó babák Párizsból származtak, de a leghíresebb babakészítő ország Németország volt.

A fiúk első számú játéka hosszú ideig a katona volt. A 19. század közepén élték az ón- és ólomkatonák dicsőségük fénykorát. Az uralkodó osztály körében is hódítottak a fém katonák, csak ezek inkább ezüstből vagy aranyból készültek. XIV. Lajos gyerekének például komplikált szerkezetű, mozgatható ezüst katonái voltak.  

Már az 1000. év előttről találunk említéseket mozgatható játékokról. Ez minden korban a legnépszerűbb játékszer volt. Eleinte mozgó állatokat, például repülő madarakat készítettek, de igen híresek lettek az alexandriai Hero automata alakjai: táncoló figurák és mozgó hajók is. 

A 18. század végén indult meg az úgynevezett “tanulságos játékszerek” időszaka. Számtalan tudományos felfedezést azonnal gyerek játékszerként is alkalmaztak. Ilyen volt például a laterna magica, de felhasználták – a leginkább fiúknak készült játékokhoz –  a gőz, a víz és a mágnesesség elvét is. 

A szegényebbek körében a maguk készítette játékok hódítottak. Ennek egyik legjobb alapanyaga az olcsó papír volt. Eleinte papírból kivágták az alakokat és hátukra támasztó pálcát ragasztottak. Ezeket a figurákat cserélhető papír ruhákkal is ellátták. Később a figurákat nagyobb papirosra ragasztották, hátteret rajzoltak hozzájuk, így megszületett a képeskönyv. A babaházak is papírból készültek, és a vevők maguk festették ki azokat. 

Érdekesség, hogy a francia forradalom idején még kis guillotint is vásárolhattak az emberek gyermekeik számára. Bár többen, például Goethe felesége kifejezetten megtiltotta, hogy gyermeke effélékkel játszon. 

Kis felnőttekből gyerekek

A 20. század végének gazdasági és társadalmi változásai – még ha azok a szocializmusban is értek bizonyos nemzeteket – sok mindent megváltoztattak a játékszerek terén is. A gyermekjátékok piacának kínálata jelentősen átalakult. Ezt több dolog befolyásolta, amire részletesen most nem térnék ki, de egyik lényeges oka a gyereknevelés változása volt. A gyerekek mind hangsúlyosabb és felértékelt  szerepe a társadalomban és a családokban szinte természetes módon maga után vonta játékaik átalakulását is. 

Ha egyáltalán foglalkoztak velük, kis felnőttekként kezelték őket. Ezt jól bizonyítja például a gyermek ruha divat alakulása is, amelyet tulajdonképpen kicsinyített felnőtt ruhák jelentettek. A gyerekekkel, mint önálló értékekkel bíró személyiségekkel először az 1800-as évek elejére kezdett néhány pedagógus foglalkozni. Habár nagy különbségek tapasztalhatók az ókortól kezdve a különböző korok gyermeknevelési irányzatai között, a gyerekek másodlagos szerepe a társadalomban állandó volt. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a gyerekek az őket megillető helyre kerüljenek a társadalomban.

A játék a középkorban például még a gyermeki haszontalanság és léhaság jelképe volt. Johannes Amos Comenius volt az első, aki a 16. században először foglalkozott a 6 évesnél fiatalabb gyerekek fejlődésével. Nevéhez köthető az első kisdedekkel kapcsolatos pedagógiai szakkönyv, az Anyaiskola. Könyvében kifejezetten az anyákhoz, nem pedig intézményekhez szólt, amelyben a különböző korai fejlődési szakaszban lévő gyerekeknek játéktípusokat javasolt. Ő az első például, aki felveti a csecsemőkori ringatás fontosságát, vagy megkülönbözteti egymástól a csecsemőkorban lényeges gyakorló, illetve a kisgyermekkorban elsajátítandó  szabályjátékokat is. 

A játék fejlesztő hatásával először Friedrich Fröbel foglalkozik a 19. században. A Fröbel nevéhez köthető első óvoda korabeli nevén „játszó és elfoglaló intézmény”, 1837-ben nyitotta meg kapuit. Ebben az intézményben már felmerült a gyermekek képességeinek, adottságainak valamilyen módon történő fejlesztése. Friedrich Fröbel volt az, aki megépítette az első óvodai homokozót, amelyet egy fürdőszobai kádként képzeljünk el. Ezt homokkal töltötték meg, amiben különböző geometrikus tárgyakat, gömböt, kockát, hengert rejtettek el. A kicsik dolga az volt, hogy a homokban kitapogassák a tárgyakat, és kiemeljék őket a homokból. Tulajdonképpen ezek voltak az első gyakorlatok a finommotorikus mozgások fejlesztésére. Fröbeltől származik a ma már természetesnek számító játszóterek ötlete is.

Játék, vagy nem játék

Ha visszagondoltunk arra, milyen játékokról meséltek dédanyáink, majd nagyanyáink, sőt kinek-kinek már az édesanyja, több ponton összecsengenek ezek a történetek. A második világháború előtti időkben – főként kisvárosokban vagy faluhelyen – kuriózumnak számított, ha valakinek boltban vásárolt játékszere volt. Természetesnek vették, hogy a gyerekek maguk készítenek játékokat, vagy az ügyes kezű nagypapák, apukák okoztak hatalmas örömet egy-egy, – mai szóval élve –  home-made játékkal. A mi nagycsaládunk gyermekei között vándorló játékszer arzenálban a mai napig megtalálható például az a nagy méretű szekrény, asztal, két kis szék és rácsos babaágy szett, amit még nagyapám készített az 1950-es években édesanyámnak és a húgának. Jelenleg nálunk, a harmadik generációnál parkol. A darabok felújítása folyamatban van, nagy becsben tartjuk őket, vigyázunk rájuk, hogy még sok nemzedék találkozhasson velük.

Édesanyám mesélte, hogy a faluban ahol ő felnőtt, a legnagyobb szám a domboldalon deszkán való csúszkálás volt. Nekik, kisebbeknek és szegényebbeknek, csak egy deszka jutott, amin csúszkálhattak. Bezzeg a nagyfiúk! Gumikereket(!) szereztek, és felszerelték a deszkák aljára! Úgy tudtak azzal száguldani, hogy ők, többiek, csak irigykedve szemlélték a nagyokat saját, görgő vagy kerék mentes csúszó alkalmatosságukról. A roller és bicikli pedig egy egészen más világ játékszere volt. Apósom itt Budapesten már gyermek kerékpárral korzózott kisgyerekként a szüleivel a Duna-parton, ami a háború utáni években mindenki számára óriási dolognak számított. 

Az 1950-es években Amerikából meginduló eladásra fókuszáló design begyűrűzött Európába, majd – bármennyire is harcoltak ellene-, a keleti tömb országainak iparába is. Emlékszem, mi Csehszlovákiából kaptunk – egyébként a mai napig tökéletesen működő, és kiváló állapotban lévő – babakocsit, és a Szovjetúnióból 140 cm magas, szépen megfestett arcú hajas babát. Meg vagyok róla győződve, hogy több keleti térségben gyártott játék az akkori nyugati játékokkal is felvehették volna a versenyt.

Napjainkban elképesztő választék áll a kisgyerekes családok rendelkezésére a gyermekjátékok terén. Mindenki megtalálja a kedvére és pénztárcájára szabott változatot. Van minden: igényes, praktikus, olcsó, drága, távirányítós, önműködő, világító,  trendi, fejlesztő, retró, környezetbarát, kézműves, öko, skandináv design, fa … És mégis! A gyerekek még most is imádnak saját maguk játékokat készíteni. Mi lehet ennek az oka? Ne várd, hogy válaszoljak a kérdésre, hiszen mindenkinek megvan rá a maga magyarázata.

Nálunk sosem volt kérdés, hogy fogunk-e valaha saját játékszereket készíteni a gyerekkel. Pedig vannak gyönyörű, márkás, minőségi játékai, mégis, igény volt részéről arra, hogy ő maga készítsen még játékszereket. Míg kicsi volt, addig mi adtuk a tippet, aztán már ő jött az ötletekkel. Eleinte több útmutatásra volt szüksége, majd egyre inkább csak “szaktanácsért” jött, és az otthoni barkácsműhelyben található gépek használatához kért szülői segítséget.

Kérdezhetnéd, hogy ugyan mi a különbség egy kézműves foglalkozáson, vagy otthon elkészített kis apró tárgy és egy home-made játék között? Ezt tulajdonképpen nem maga a tárgy, hanem a készítő határozza meg. Inkább onnan érdemes a kérdést  megközelíteni, hogy milyen funkcióval bír az elkészült tárgy. A játékok alapvető feladata, hogy játszani lehessen vele. Egy dísztárgy értéke a dekorativitás. A home-made játékok kifejezetten azért jönnek létre, hogy azzal utána játszhasson a gyerek. Ezért is fontos, hogy ő találja ki, mit készítsünk, mi az, ami őt érdekli. Ilyen szempontok szerint készültek a mi home-made játékaink is: kalitka, madarak, papírsárkány, alvóállat, tutaj stb.

Ötletek

Mutatok néhány képet általunk készített home-made játékokról, amelyeket otthon megtalálható eszközökkel és anyagokból készítettünk a 2020-as években. Garantáltan kipróbált mind egytől-egyig!

3-5 évessel elkészült játékok: papírmadarak mozgó szárnnyal, papír ételek

5-7 évessel: bábok, tutaj, kalitka, stop motion film, papírsárkány, jelmezek, kispárnából alvóállat

8-10 évessel: számítógép, mobiltelefon, társasjáték, plüssállatok (varrni), papírfilm vetítő, világító repülő csészealj, babaház, hinta, babaruhák, bababútorok, járművek babáknak, macskaház, macska önetető készülék…

Látogass el INSTA oldalunkra, ahova rendszeresen töltünk fel saját készítésű további ötleteket.