Kifestőkönyvek, színezők II.

A Kifestőkönyvek, színezők bejegyzésben a színezők kialakulásával, létrejöttük elsődleges céljával és gyors elterjedésük okával foglalkoztam. Bemutattam néhány ős kifestőt, amelyek előfutárai voltak a mai színezőknek. Most folytatom a színezéstörténetben való kalandozást. Lássuk, vajon mi történt még a XIX. században és azóta, amiért a kifestők ennyire népszerűvé váltak?

A rajzeszközök fejlődése, a színezés diadala

Az 1900-as években olyan rajzeszközöket ismert meg a világ, amelyekkel lényegesen egyszerűbb volt precíz rajzi feladatokat elvégezni. Az első zsírkréták Európában jelentek meg, de nem tudjuk, pontosan mikor. Egy forrás szerint az első említést a viaszkrétás rajz műveléséről idősebb Plinius, egy római tudós tette. Az első zsírkrétákat 1903-ban Edwin Binney és Harold Smith mutatta be a nagyközönségnek. A családnak vegyi gyára (Peekskill Vegyészeti Gyár, New York) volt, ahol eredetileg fekete pigmentet készítettek, amelyet koromból állítottak elő. Eleinte kifejezetten ipari felhasználásra szánták a csakis fekete színben gyártott zsírkréta rudacskákat. Edwin felesége nevezte el a márkát Crayola-nak, ami a „craie” és az „oleaginous” szóból származott, mely franciáról lefordítva olajos krétát jelent. Később a cég innovációja volt a kifejezetten gyerekeknek szánt, már nem mérgező anyagból készített, 8 színben kapható zsírkréta. Mára kb.400 színt gyárt a Crayola, sőt megjelentek a glitteres, illatos, sőt a ruhából kimosható zsírkréták is.

Az első ceruzák az angliai Seathwaite-völgyéből származnak, ahol 1564-ben egy ismeretlen felfedezte a grafitot. 1761-ben Kaspar Faber – a Faber-Castell cég alapítója- ceruza gyártásba kezdett, amit Hardtmuth osztrák és Conté francia kutatók fejlesztettek tovább. 1795-től megindult gyártása Nicholas Conté nevéhez köthető, aki azt az újdonságot vezette be, hogy a grafitotegy fa foglalatba préselte bele. Ráadásul többféle keménységű ceruzát is képes volt előállítani. Innentől számítható a ceruza tömeggyártásának elindulása.

Változások a nevelés területén

A kifestőkönyvek sikeréhez még egyéb alkotóelemek is szükségesek voltak. Ezek egyike a pedagógia változása, a gyermekek nevelésének jelentős átalakulása volt. Friedrich Fröbel 1837-ben nyitotta meg első óvodáját, amelyet először „játszó és elfoglaló intézmény” névvel illettek. Nevét 1840-ben „gyermekkert”-re (Kindergarten) változtatta, amelyet 1849-től önkéntesek bevonásával tett népszerűvé. Fröbel óvodájában egy tanító vezette a gyerekeket a közös tevékenységekben, énekeltek, a szabadban dolgoztak, növényeket ültettek és gondozták a kertet. Ő volt például az, aki megépítette az első homokozót a gyerekek számára, kifejezetten kreatív tevékenységek végzéséhez. A homokozóhoz komoly feladatokat is javasolt, amelyeket a maga korában nem igazán értették a kívülállók (nem is volt eleinte diadalmenet az óvodák története), ám mai szemmel nézve elképesztően előremutatóak voltak.

Azzal, hogy egyre több gyermek járt óvodába, rajtuk keresztül a családok életében egyre nagyobb szerepet töltöttek be a modern nevelési-oktatási elvek. E szemléletváltás következtében kezdődött el a kreativitás fejlesztése az óvodákban. Felismerték a kreativitás előnyeit a tanulásban, így kreatív könyvek jelentek meg, a könyvekben elhelyezett papírbabákkal, pauszpapíros megoldásokkal igyekeztek megismertetni a fejlett pedagógiai elveket a nagyközönséggel.

Ekkor kezdődött a kifestőkönyvek pedagógiai alkalmazása is. Mivel ezek a könyvek bármilyen korosztály számára hasznosnak bizonyultak, igen nagy számban voltak jelen az oktatásban. Felismerték, hogy a kifestőkönyvek különösen hasznosak a kommunikáció nem verbális eszközeként, így ideálisak olyan gyerekek oktatására, fejlesztésére, akik nem tudnak még jól beszélni, vagy kifejezni magukat. Az is hamar kiderült, hogy az idősebb tanulók számára az összetett fogalmak szemléltetésére is hasznosak, különösen a matematika, a természettudományok és a technológia területén.

A 20. században a kifestőkönyvek a gyermekkor mindenütt jelenlévő elemeivé váltak. Még Dr. Benjamin Spock (nevéhez fűződik az 1946-ban megjelent Csecsemő- és gyermekgondozás című könyv, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere volt) elismerte hasznosságukat, és azt javasolta, hogy “talán egy-két kifestőkönyvvel foglalják le a gyerekeket, amíg az ételt felszolgálják”, ahogy a New Yorker megjegyezte.

Test és lélek

Az utóbbi években a pszichiáterek is mind nagyobb számban ismerik el a színezőkönyvek pozitív hatásait. Ez is hozzájárult a felnőtt színezők mind szélesebb körben való elterjedéséhez, hiszen korunk a testi és lelki egészség előtérbe helyezésének időszaka. A természetesebb életet preferálók a kreativitás fejlesztését sem vetik meg. Belátják, hogy a fizikum fitten tartása ugyanolyan fontos, mint a szellem napi szintű edzése. Ehhez a legjobb segítséget a kreatív munka, játék, elfoglaltság nyújtja. A népszerűség pedig még inkább nő, ha mindezt orvosilag is alá lehet támasztani, márpedig a színezést manapság már terápiás módszerként alkalmazzák a pszichológiában. Már a szakirodalomban is jelentek meg írások a színezés módszertanáról az orvoslásban. Ezek szerint a színezés csökkenti a szorongást és a fájdalmat, jó figyelemelterelést nyújt, azaz a negatív gondolatokat pozitív gondolatokkal és képekkel helyettesíti, ami a szorongás és a stressz csökkenését eredményezi. Az amerikai kórházakban a várótermekben és kórtermekben színezőkönyvek és zsírkréták állnak rendelkezésére a betegnek, akik ezeket előszeretettel használják is.

Mára a színezőkönyvek köré klubokat, fórumokat, társalkodó köröket szerveznek, kávézók és könyvtárak előszeretettel adnak otthont egy-egy színező foglalkozásnak.

Felnőtt színező kor-körkép

Az 1960-as években a gyerekeknek szánt színezőkönyvek már általánossá váltak, szinte minden kisgyermek polcán megtalálhatóak lettek. Felnőtt megfelelőik pedig ekkortól indultak hódító útjukra. 1961-ben került ki három reklámgrafikus kezéből a The Executive Coloring Book, amely egészen egyedi színt vitt ebbe a piacba. A színezendő képekhez szatírikus feliratokat is illesztettek, mint például “EZ AZ ÉN ÖLTÖNYÖM. Színezd ki szürkére, különben elveszítem az állásom”.

Ezt követően szinte követhetetlenül sok színezőkönyv látott napvilágot, kezdve Mort Drucker 1962-es színező könyvével (John F. Kennedy elnökről szól), egészen a Fekete Párducok színezőkönyvéig. Egy orvos állítólag a pszichológiai zavarok diagnosztikai eszközeként is használta egy speciálisan erre a célra készült kifestőkönyvet. A Dover kiadóvállalat, amely támogatja, hogy a szerdát nemzeti kifestőkönyv-nappá nyilvánítsák, évtizedek óta gyárt felnőtt kifestőkönyveket.

Mára hihetetlen mennyiségű felnőtt és gyermek színező van forgalomban, a művészettörténettel, anatómiával vagy komplex rendszerekkel való megismertetést szolgáló oktatási eszközöktől kezdve a szabadidős színező könyvekig.

A cégek folyamatosan igyekeznek valamivel felhívni magukra a figyelmet és nem volt ez másképp korábban sem. A Hood’s Sarsaparilla nevű üdítőital-gyártó cég volt az első, aki kihasználta a kifestőkönyvek népszerűségét saját termékeinek reklámozására. De az itthon is jól ismert Kentucky Fried Chicken Corporation is jó üzleti lehetőséget látott a színezőkben, így 1965-ben kiadta saját színezőkönyvét. Az Egyesült Államokban igen népszerűek voltak a színezőkönyvekké alakult képregények, mint például Richard F. Outcault által készített Buster Brown képregényből létrehozott Buster’s and Mary Jane’s Painting Book.