Bejegyzés

A memóriajátékok napjainkban nagy népszerűségnek örvendenek. Szebbnél szebb darabokkal találkozhatunk, az embernek esetenként vérzik a szíve, egy-egy csodálatos darab után. Mi lehet a népszerűségük titka? Egyrészt az, hogy egyszerű játék, szinte nincs ember, aki pár éves korában ne találkozott volna vele. Másrészt, mert játszható egyedül is, de párban is. Harmadszor, kis helyen elfér, így bárhová magunkkal tudjuk vinni. A Designhands is megalkotta a maga, egészen speciális memóriajátékát, a D-MEMO Kis designtörténeti kártyajátékot.

Read more

A feltalálókról az emberek nagy részének fejében olvasmány- és filmélményeiből táplálkozó elképzelés él. Vissza a jövőbe ‘Doki’ karaktere?…csak egy példa. Nem is sorolom az ismérveket, azt hiszem mindenki előtt ott a túlzásokban és sztereotípiákban gazdag kép. Van azonban valami ebben a képben, ami tökéletesen fedi a valóságot. Minden feltaláló szenvedélyesen érdeklődik valami iránt.

Ez az élmény számodra sem lehet ismeretlen, csak lehet, hogy nem tudatosul benned, amikor megtörténik. Valószínűleg veled is megesett már, hogy éppen benne voltál valamiben, amiből nem akartál kizökkenni, és észre sem vetted, hogy elszaladt az idő. Valamiben annyira elmerültél, hogy még a természetes szükségleteidről is elfelejtkeztél. Fokozottan érdeklődtél aziránt, amit csináltál, így kizártad a külvilágot. Eltűnt az idő, mert meg akartál oldani, érteni valamit, kíváncsi voltál az eredményre, a válaszra, a megoldásra. A kíváncsiságod tárgya rabul ejtett.

Read more

A minap olvastam egy cikket, amely a DIY mozgalom keretein belül létrejövő értelmetlen, hasznavehetetlen tárgyakat kritizálta. Vajon valóban értelmetlen-e olyan tárgyakat összeállítani, tervezni, alkotni, amelyek funciója nem hétköznapi vagy a hagyományos használati értelmezéseken túlmutatnak? Ennek kapcsán jutott eszembe Katerina Kamprani görög építész és Giuseppe Colarusso olasz fotós munkássága, akik kifejezetten értelmetlen tárgyak létrehozását tűzték ki célul.

Read more