Kis kezek, hatalmas teljesítmények

A mozgás fejlődése a gyerek születésétől folyamatos, minden korban más és más mozgásformákra és más szintű mozgáskoordinációra képes. A vizuális nevelés kapcsán inkább a kismozgásos tevékenységekről szokás beszélni, de nem szabad elfelejteni, hogy a nagymozgások formálják a kismozgásokat is. A fára mászás, labdázás, ellentétes vagy párhuzamos karlengetések, a lábakat és karokat kooperációra kényszerítő tevékenységek elengedhetetlenek a gyerekek egészséges finommotorikai fejlődéséhez.

Bizonyított dolog, hogy a kéz mozgása lassú fejlődés alatt éri el a felnőttkori szintjét. A pici gyerekek  ujjacskái, még nem elég fejlettek bizonyos mozdulatok elvégzésére. Ezért helytelen az óvodás vagy fiatalabb gyerekek kezébe vékony ceruzát vagy tollat adni. A kézcsontok fejletlensége miatt, a gyerek nem tudja jól megfogni a ceruzát és rossz beidegződés alakulhat ki benne. A kicsi gyerek kezébe ezért célszerűbb vastag, nagy méretű rajzeszközöket adni, mint a vastag aszfaltrajz kréta, nagy méretű zsírkréta, vastag ecset.

Ezekkel a nagy méretű eszközökkel viszont kis felületre nem lehet rajzolni, de nem is kell. Ekkor lehet használni a terebélyes csomagolópapírokat, melyeket a földre terítve, vagy falra rögzítve alkalmazhatunk. Amikor a mi gyerekeink kicsik voltak, a gyerekszoba egyik falánra óriási lapot rögzítettünk, amire firkálhattak. A falra firkálni sokkal érdekesebb, mint egy asztalon rajzolni. Ha betelt a lap, lecseréltük újra.

A földre leterített lapon is szerettek rajzolni vagy festeni, vagy a betonra aszfaltkrétával. Az egyik falunkat pedig krétafestékkel feketére festettük, hogy kedvük szerint alkothassanak a kicsik. Ez a mai napig így van, és bevallom, még mi felnőttek is rengeteget rajzolunk rá. Nagy felületeken ugyanis jó nagy mozdulatokat lehet így tenni, a lapnak „sosincs vége”. Ha a földre tesszük a lapokat, bátran rá lehet lépni, ráhasalni, ráülni és ott rajzolni, ahol jól esik. Akkora élmény ez, ami szabadságot nyújt a felhőtlen alkotáshoz. És ez az élmény, meghatározó lesz az életben.

De nem csak rajzolással fejlődik a gyermeki finommotorika, hanem egyéb technikák alkalmazás során is. Lehet ez papírtépkedés, vágás és ragasztás, gyurmázás, tárgyalkotás kötözéssel, nyomdázás, gyöngyfűzés és még sorolhatnánk a végtelenségig. Millió lehetőség van a kéz használatára, néha nem is kell hogy célzott foglalkozás legyen, mert melyik kisgyerek nem akar tésztát gyúrni az anyukájával? Odaáll mellé és kér egy darab tésztát, és mi kreatív szemléletű anyukák, adunk is neki. Mert ezen van a hangsúly. Partnerként viselkedni és bevonni, engedni, hadd gyúrja, formálja, ügyeskedjen. Nyáron a strandon sáros lesz ha homokvárat épít? Igen. Ragadni fog a só-liszt gyurmától? Igen. Nagy rendetlenséget fog csinálni? Igen. De ezek a negatívumok sokszor nem problémák, csak mi felnőttek csinálunk azt belőlük. A gyerek viszont rettentő boldog ezen tevékenységek közben és rengeteget fejlődik. Ezt tartsuk szem előtt, ne a kényelmetlenségeket.

Mindaz amit a kisgyerek az első éveiben megismer, már a sajátja marad. A hat éves korig megtapasztalt vizuális ingerek, eszközhasználati tapasztalatok, technikai tudás, beépül a gyerek képességeibe. Majd az iskolába kerülve, nagyobb korában, amikor már nem élményszerűen, hanem megfigyelés útján rajzol, alkot, már lesz egy olyan eszközkészlete, mellyel ábrázolásait sokszínűvé, egyedivé tudja tenni.

Vizuális pedagógiával foglalkozóként sokszor tapasztalom, hogy a gyerekek többségénél, teljesen hiányzik a használható technikák és eszközök ismerete. A probléma oka valószínűleg az, hogy a kisgyerekek otthon és az óvodákban kevés eszközzel és technikával ismerkednek meg. Legtöbbször az „unalmas” ceruza van csak a szemük előtt, nem kínálnak fel nekik érdekesebb eszközöket vagy mutatnak izgalmas módszereket, mert azok „koszolnak”, „macerásak”. Így aztán egy elhivatott rajz pedagógusnak a nagyobb gyerekekkel is elölről kell kezdenie a technikák és eszközök megismertetését.

Ami különösen érdekes, hogy nem arról van szó, hogy egy iskolás gyerek ne látott volna még festéket. A probléma az, hogy sok esetben fogalmuk sincs, hogy mire és hogyan használható az fel? Mire képes az anyag? Mit csinálhatok egy vízfestékkel és mit egy temperával? Kizárólag a legkézenfekvőbb használatot ismerik és nem is igazán engedik, hogy valaki megmutassa nekik azok kiterjesztett alkalmazásának lehetőségeit. 

Az eszközhasználat pedig összefügg a kifejezőkészséggel. Az a gyerek, aki kicsi korától kezdve látja, mennyi nyomhagyó anyag létezik, és hogy azok milyen lehetőségeket tartogatnak, elképesztő módon fogja tudni magát vizuálisan kifejezni felnőtt korában. A rajzai izgalmasak, vibrálóak, látványosak, és hihetetlenül érettek lesznek. Óriási előnyben lesz azokkal szemben, akik kizárólag a ceruza-színezés, vízfesték-ecset kombinációit ismerik.

A megmutatandó technikák tárháza pedig szinte végtelen: kollázs készítés vágással és tépéssel, raszterek, felületek létrehozása temperával, akvarellel, akryllal szivaccsal, pasztellel maszatolás, különféle papírok ismerete, gyűrése, festése, nyomdázás azokkal stb. Napokig sorolhatnánk az ötleteket amit papírral és festészeti alapanyagokkal ki lehet próbálni.

Mi azt szeretnénk, hogy minél több izgalmasan ábrázoló, kreatív gyerek legyen. A Designhands azt a célt tűzte ki maga elé, hogy bemutassa, hogyan lehet ezt az irányítást, otthoni körülmények között véghezvinni, mit tehetsz Te magad, ha fontosnak tartod ezt a szemléletet.

Képek forrása: unsplash