Igényesre nevelni az ízlést

A vizuális művészetet -létrejöttük célja szerint – két nagy csoportba oszthatjuk: alkalmazott és autonóm művészetre.

Az alkalmazott művészet a mindennapi élet tárgyaihoz, környezetéhez, szolgáltatásaihoz kötődik, mint például az iparművészet, a lakberendezés, a divattervezés, a formatervezés, az alkalmazott grafika vagy az építészet.

Az autonóm művészet az ember belső világára, érzelmi, lelki folyamataira épít, mint a festészet, szobrászat, képgrafika, fotóművészet stb. Ezek keretében olyan alkotásokat hozunk létre, amelyek elsődleges célja, hogy emocionálisan hassanak, gondolkodásra késztessenek, új nézőpontokat tárjanak elénk.

Így vagy úgy, de minden embernek szüksége van művészetekre a hétköznapokban is, mert gazdagítja a személyiséget és harmónikussá teszi az életet.

„A műélvezést, a műértést nem lehet sem tanítani, sem megtanulni. A szépség iránti érzék azonban mindnyájunkba bele van oltva és mint lehetőség mindenkiben lappang a műélvezés csírája, de nem mindenkiben fejlődik ki, mert magától csak a legritkább esetben bontakozik ki. Éppen ezért igen fontos, hogy felhívjuk rá a figyelmet. Meg kell próbálnunk felébreszteni a szép utáni vágyat, s igényessé nevelni az ízlést.” (Szőnyi István, festőművész)

Abszolút egyetértünk Szőnyivel abban, hogy az ízlés nevelésén van a hangsúly. Nevelni a felnőttek ízlését is lehet, de gyermekkorban kezdve hatékonyabb. Már az óvodás, majd az iskolás gyerekeknek találkozniuk kell a művészetekkel, átélniük, elmerülniük egy-egy alkotásban. De nem csak szemlélőként, hanem úgy is, hogy maguk is átélik az alkotás folyamatát.

Az ember már élete első évében találkozik a művészettel.  Minden kisgyerek firkál ­– ha más nincs kéznél egy pocsolyába mártott faággal­ –, építőkockákat pakol, konstruál, táncol, énekel, tapogat, megismer, szemlélődik. Kíváncsisága határtalan. Majd ahogy nő, ezt az érdeklődést gyakran elveszíti, ami iskolás korra már látványossá válik.

Mondhatnánk, hogy erre találták ki a rajz vagy vizuális kultúra órákat az iskolákban. Viszont ezek az alkalmak nem tudják megteremteni azt a közeget, teremtő környezetet, hangulatot, amiben a képzelet szárnyra kaphat. Már az időkeret is kevés – heti egy óra – és a hely sem ideális a legtöbb esetben.

Ha a szülők nem avatják be a gyerekeiket a művészet rejtelmeibe, az iskolában hozzátett tartalom már nem biztos, hogy elég lesz. Pedig a művészet, a kultúra körülvesz bennünket bármerre járunk, bármit csinálunk. Nem nehéz végiggondolni… Amikor könyvet veszünk a kezünkbe. Amikor színházi előadás vagy filmet nézünk. Amikor öltözködünk. Amikor berendezzük a lakásunkat. És amikor elutazunk a világ számos tájára, megcsodálni a műemlékeket.

Vagyis felhasználói vagyunk ezeknek a tárgyaknak, de sokszor semmit nem tudunk róluk. Ki készítette? Hogyan? Milyen anyagból? Mikor? És persze, miért? Sok kérdés, melyek megválaszolására, a művészetek szélesebb körű ismeretére lenne szükség! Érezted már ezt? Ha igen, akkor jó helyen jársz, mert mi pont ennek a tudásnak a megszerzését kínáljuk neked és gyermekednek.

Kérdezed, hogy ez miért lesz jó a gyereknek? Azért, hogy széles látókörű, művelt, sokoldalúan kreatív, nyitott személyiséggé váljon. Olyan emberré, aki egyrészt egyensúlyban van a környezetével és a világgal, másrészt aki a jövő kínálta munkaerőpiacon megállja a helyét. Évek óta köztudott, hogy a jövő iparágai a kreatív embereket fogják előnyben részesíteni, mert a gyorsan változó világban a kreatív ember jobban tud alkalmazkodni, vagyis fejlődni.

Ezért érthetetlen, miért tekinti az iskola szerte a világon a legfontosabb tantárgyaknak azokat, melyek sokszor a tananyag egyszerű visszamondását kívánják meg a gyerekektől és nem késztetnek bárminemű kreálásra vagy gondolkodásra. Természetesen az összes tantárgy tananyaga az egyetemes kultúra része, ezek ismerete fontos. De az arányok nagyon eltolódtak, a kreativitást fejlesztő tárgyakat hátrányos helyzetbe hozva. Sajnos ez a folyamat nagyon régen elkezdődött, és az oktatásban ennek megváltoztatására alig látunk kezdeményezéseket és ez sajnos nem nemzeti sajátosság. Így marad az iskolán kívüli fejlesztés, a művészeti foglalkozások, szakkörök és a lelkes szülők, akik próbálják a művészeti és kreatív tevékenységekbe is beavatni gyerekeiket.

Mi, akik jól ismerjük a művészeti oktatást, szeretnénk segíteni azoknak a szülőknek, akik egyetértenek velünk. Te, aki most olvasod ezt az írást, már jó úton jársz! Egy lépés választ el attól, hogy részese legyél annak az izgalmas kalandnak, amit felkínálunk neked.

Képek forrása: unsplash