Sokak által ismert és kevésbé ismert, 19-20. századi festőművészek ihlették a Sárga ART COLOR Mesterkifestőnket. Hogy kik ők? Ismerkedjünk meg velük közelebbről!Egy érdekes és megfontolandó idézettel kezdeném.
” A mai embert az utolsó száz év csodálatos felfedezései annyira elvakítják, hogy azt hiszi, vele kezdődik a világ. Nem árt figyelmeztetni, hogy elődei is voltak, mégpedig nem megvetendő elődök.”
Pierre-Auguste Renoir
Pierre-Auguste Renoir (1841-1919) fogalmazta így meg gondolatait, melyekkel teljesen egyetértünk, ezért is tartjuk fontosnak a képzőművészetben, az elődök munkájának megismertetését. A fiatal Renoir már 13 évesen egy porcelánfestő műhelyben dolgozott, ahol kézügyességére hamar felfigyeltek. Egy munkás társa rendelkezett olajfestékkel és vásznakkal – mert szabadidejében festegetett – amit felajánlott a fiatalembernek, hogy próbálja ki. Ekkor festette élete első képét, amire családja nagyon büszke volt. 1862-ben kezdett tanulni, ekkortájt talált jelentős barátokra, mint Alfred Sisely, Claude Monet, Manet, Pisarro és Cézanne. A csoport tagjai nyaranta gyakran festettek együtt a fontainebleau-i erdőben, majd 1874-ben rendezték első közös kiállításukat. Az új stílus idegenül hatott a korabeli Párizsban, értetlenség fogadta, a látogatók nevezték őket impresszionistáknak. Az impresszió szó, benyomást jelent, ami érzékelteti a stílus frissességét, könnyedségét. Képeiket nem tartották befejezetteknek, mert a néző szemében nem voltak kellőképpen kidolgozottak.
Renoir évekig bérelt a Montmartre-on egy kis kertes műtermet, ahol csodálatos remekműveket alkotott. Ekkorra ismertté vált, a Charpentier családnak dolgozott a legtöbbször, a család tagjait a különböző eseményeken megörökítve. Kortársaival ellentétben – akik a tájképeket részesítették előnyben – ő szeretett emberi alakokat ábrázolni. A táj és benne az ember foglalkoztatta, erről tanúskodik a Hinta vagy a Bál a Moulin de la Galette-ben című alkotások. A fény hatását a tárgyakra apró ecsetvonásokkal érzékeltette, a faleveleken átszűrődő fény, vibráló pontokként táncol a felületeken. Élete későbbi szakaszában, szakított az impresszionizmussal, túllépett rajta, képein a vonalaknak nagyobb szerep jutott. Az 1900-as évek elejére ízületi betegsége súlyosbodott, 1919-ben halt meg.
Paul Cézanne
Kortársa és barátja Paul Cézanne (1839-1906) Provence-ban született, festészetet Párizsban tanult. Korai korszakára a hagyományos, klasszikus festészet jellemző, az impresszionisták hatására kezdett új utakon járni. Nem teljesen értett egyet az impresszionista törekvésekkel, képein “Poussint, de természet után” akart festeni, ami annyit jelent, hogy a klasszikus mesterek tökéletes harmóniájára törekedve, de az új stílus követve. Ha a Mont Sainte-Victoire látképe című festményét nézzük, érzékelhetjük ezt a törekvést, a formák szilárdak, masszívak, körvonalaik tiszták, az egész kép fényben úszik. A szerkesztett perspektíva helyett, a színek érzékeltetik a mélységet, a távlatot. Az ecsetvonások is belesimulnak az elénk táruló tájba. Csendéletein és portréin is ezt a harmóniát kereste. A színek és a plasztikusság ábrázolása izgatta, az hogy hogyan lehet a térmélységet úgy megjeleníteni, hogy a színek üdeségét nem áldozza fel. 1895-ben rendezték az első önálló kiállítását. A közönség továbbra is fenntartásokkal fogadta, de a művészvilág elismerte festészetét, így ekkortól világhírűvé vált. Az 1904-es Őszi Szalon egyik termét Cézanne képei foglalták el, külön érdekesség, hogy a tárlaton Cézanne saját fényképei is szerepeltek, a fotó szekcióban.
Karl Schmidt-Rottluff
Kicsit ugrunk az időben, és egy kevésbé ismert festővel folytatjuk. Karl Schmidt-Rottluff (1884-1976) német festő a Die Brücke expresszionista csoport tagja volt. 1905-ben a drezdai egyetemen – ahol építészetet tanult – ismerkedett meg későbbi művésztársaival, akikkel megalapították a Die Brücke-Híd csoportot, melynek nevét Rottluff találta ki. A csoport tagjai közös műtermet béreltek Drezdában, a festés folyamatát, gondolataikat megosztották egymással, ezért képeik nehezen megkülönböztethetőek. Rottluff kedvelte a fametszetek készítését, ebben a korszakában kiemelkedő darabokat készített. Festményeire jellemző a nagy színes foltok használata, az erőteljes, expresszív hatást fokozták a komplementer kontrasztok.
Fernand Léger
Fernand Léger (1881-1955) francia festő Rottluff kortársa volt, az 1907-es Őszi Szalon kiállítását látva, Cézanne festészete nyűgözte le. A 20. század első évtizedeiben megismerkedett a kor jeles avantgárd alkotóival, mint Apollinaire és Marc Chagall. Erőteljes, felismerhető stílusa már a korai képein is megmutatkozik. Formái hengeresek, ami a kubizmus egy sajátos, egyedi iránya, viccesen “tubistának” is nevezték, a tube-cső angol szó után. Képein az ipari elemek és az ember kapcsolata jelenik meg – fogaskerekek, hajók, mozdonyok – de mindez statikusan, mozdulatlanul. Sokoldalú művész volt, animációs filmet, falfestményt, szőnyegterveket de díszleteket, jelmezeket is tervezett.
Marc Chagall
Marc Chagall (1887-1985) az oroszországi Vityebszk városában született, sokgyerekes zsidó családban. Húsz évesen Szentpétervárra került, ahol az Orosz Balett díszlettervezője vette szárnyai alá. 1910-től Párizsban kapcsolatba kerül a kor avantgárd művészeivel és kezd kialakulni egyedi stílusa. Álomszerű képeinek ihletforrása gyermekkora, a falu, a hagyományok és mesék világa. Ekkor születik az Én és a falum és a Hegedűs című képe is. Első önálló kiállítása 1914-ben nyílt meg, Berlinben. A I. világháború után, 1922-ben hagyta el végleg szülőhazáját és Párizsban telepedett le. Ez alatt az idő alatt illusztrált La Fontain meséket és készített rézmetszeteket Gogol: Holt lelkek című művéhez. Az 1952-ben befejezett, Ószövetség képi megjelenítését is itt kezdte el. Hitler hatalomra jutása után képei nem kívánatossá váltak, ő maga családjával Amerikába utazott és csak 1948-ban tért vissza Franciaországba. Hosszú pályája utolsó szakaszában több freskót, üvegablakot és díszletet is készített. 1997-ben hozták létre szülőházában, a Chagall Múzeumot.
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!