Minden fecni számít

Az utóbbi évtizedekben reneszánszukat élik a kézműves technikák és a „Do it yourself” – típusú tevékenységekre ösztönző honlapok, videók. Nem valósak tehát azok a megállapítások, miszerint a XXI.század embere már nem vágyik kézzel végzett, kreatív feladatok megoldására, és a monitor kizárólagos szerepet fog játszani az életében. Örömmel tölt el bennünket, hogy az emberiséghez oly szorosan hozzátartozó alkotni vágyás, nem tűnik el nyomtalanul. Azt is tudjuk, hogy a kreativitás fejlődéséhez szükség van alkotásra, a folyamatra, melyben a kezdő ötlettől a kivitelezés fázisain át, újabb és újabb kérdésekre kell választ találni. Komoly gondolkodási tevékenység, problémamegoldás, új utak keresése, miközben a tárgy fizikai megjelenítése során a kézügyesség is rohamosan fejlődik. Mi is – mint azt hitvallásunk kifejezi – ösztönözni szeretnénk a gyerekeket és a felnőtteket is, hogy ha még nem tették, próbálkozzanak meg vele. De… Mi ez a de? Milyen ellenvetésünk lehet, egy ilyen jól levezetett bevezető után?

Itt kerül képbe a kreativitásfejlesztés kontra környezettudatosság gondolata. Jó, jó! Mondhatják sokan. Persze alkossunk, készítsünk tárgyakat, kézműveskedjünk hétvégén a gyerekkel. De nem pazarlás ez? Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a kézműves tevékenységek anyag és eszközigénye óriási. Aki járt már kreatív boltban vagy művészellátóban, szembesülnie kellett a nagyon magas árakkal. A még cinikusabbak mondhatják, hogy bevásárolsz egy rakás papírt, ragasztót, festéket, textileket és egyéb kellékeket, alkottok valamit, utána a maradék a kukában köt ki, ráadásul még a tárgy sem mindig hasznos! De ne szaladjunk ennyire előre, mert ez már egy másik blogbejegyzésünk témája.

A címben a környezettudatosság kifejezés arra utal, hogy lehet úgy kreatívnak lenni és alkotni, hogy közben nem pazaroljuk feleslegesen az anyagokat. Sőt, a gyerekeinket is megtaníthatjuk erre. Rajztanári tapasztalatom is mondatja ezt velem, mert sajnos az órákon is látom a drága eszközök és anyagok pazarlását, sőt az internetes DIY videókban is látszanak sokszor hulladékgyártó módszerek. Az okokat itt most nem szeretném elemezni, de biztosan megjelenik benne a fogyasztói társadalom mentalitása, miszerint „Majd veszünk másikat!”. Egy másik ok lehet, hogy a gyerekek nem is tudják, hogyan lehet takarékosan alkotni.

Egy papírlapból vagy textildarabból alakzatokat kiszabni, csakis a papír vagy az anyag széléből lehetett, szorosan egymás mellé téve a kiszabandó darabokat, akár elforgatva, hogy minél kevesebb legyen a leeső hulladék. Az iskolában a gyerekeknek ezt sokat kellett magyarázni, és így is előfordult, hogy méretes színes papír darabokat szedtem ki a szemetesből egy-egy óra után. Ha szóvátettem, többen is értetlenül néztek rám. „Minek az a fecni, az már nem jó semmire!”. Dehogynem! Kedvenc feladataim közé tartozott a papírmozaik készítés, amihez a gyerekek színes papírból apró négyzeteket vágtak. A kész mozaikokból visszamaradt darabokat ki akarták dobni, mire én ezeket összeszedtem az asztalokról egy kis zacskóba. A csomag tartalma nagyon jól jött azoknak a gyerekeknek, akiknek nem volt papírjuk, ebből dolgozhattak.

A színes ceruzákat is addig faragtuk, amíg még megfoghatók voltak, ugyanígy a pasztellkréta darabokat sem engedtem kidobni, mert egy körömnyi darabka is elkenhető. A beszáradt festék feloldható, a kinyomhatatlan folyékony ragasztó oldalán lyukat lehet fúrni, majd azon keresztül használni. 

A környezettudatos szemléletmód jegyében, alkothatunk újrahasznosított tárgyak felhasználásával. Rengeteg – alapvetően felesleges, kidobásra ítélt – tárgy vesz bennünket körül szűkebb és tágabb környezetünkben. Ha ezeket jobban szemügyre vesszük, felfedezhetjük, hogy az anyaguk vagy a formájuk miatt, átalakítva, még értelme lehet a létezésüknek, nem minősülnek hulladéknak.

Vegyünk példának pár ilyen tárgyat, melyek minden háztartásban „termelődnek”: papírguriga, tojástartó, befőttesüveg, színes újságpapír, kartondobozok, konzervdoboz, régi ruhadarabok… A felsorolt tárgyak mind újra felhasználhatók alkotásra, vagy azért, mert az anyaguk szétvágva, aprítva, felragasztva, beáztatva, pépesítve újrahasznosítható, vagy mert a formájuk továbbgondolható, átlényegíthető. Papírgurigából végtelen sok különböző dolog készülhet, kezdve a rendkívül népszerű ceruzatartótól, a hengeres, zárható tolltartóig. A tojástartó anyaga, kiváló alapanyag a papírmasépép készítéséhez. A csomagolási, natúr kartondoboz szétdarabolható, festhető, ragasztható, bármilyen tárgy alapja lehet. A színes újságpapír kiváló minőségű fotói, mozaik alapanyagok lehetnek, a boltban vásárolható színespapír csomagokban nincsenek olyan fantasztikus színek, mint egy újságban. A régi, kinőtt vagy megunt ruhadarabok esetében is érdemes átgondolni, hogy egyes részeire nem lehet-e szükségünk később? Varrhatunk belőlük bábokat, babaruhákat, de akár farsangi jelmezt is. A sokak által csodált patchwork takarókat és párnahuzatokat a régiek nem újonnan vásárolt anyagokból készítették, hanem a család már nem használt textiljeit hasznosították újra, ezzel a látványos technikával. 

Ha az alkotásban a környezettudatosságot még jobban hangsúlyozni szeretnénk, érdemes időt szánni arra, hogy a ragasztók, festékek, kellékek esetében is környezetbarát megoldást válasszunk. Leginkább a műanyagok használatának csökkentése lehet elérhető cél. Ragasztáshoz vegyük elő nagyszüleink módszereit, mint a keményítők vagy enyvek használatát. Festéshez – papírra is, nemcsak textilre – növényi alapú festékekkel dolgozhatunk, mint a vöröshagyma, bodza, gesztenye, cserszömörce. 

Bátran állíthatjuk, hogy a kézműves, kreatív tevékenységek, igenis összeegyeztethetőek a környezettudatos gondolkodásmóddal. Kicsivel több átgondolást és esetleges utánajárást igényel, de megéri a fáradtságot, hogy lelkiismeret-furdalás mentesen, önfeledten alkothassunk.