Légy designer minden nap!

Fiatalon mindenki arról álmodik, hogy olyan munkája legyen, ami egyben a hobbija is. Arról, hogy amikor elmegy dolgozni, ne kizárólag a pénzért tegye ezt, hanem azért is, mert élvezi amit csinál. A kreatívok élete éppen ilyen. Ráadásul egy olyan képességükkel keresik kenyerüket, amellyel mindenki rendelkezik születése pillanatában, csak mire felnő, 90%-át elveszíti. A designereknek azonban van egy nagy szerencséjük. Mivel napi szinten kreatív problémák megoldásán dolgoznak, így az elvesztett képességeiket képesek fokozatosan visszaépíteni. Hogyan teszik mindezt, és hogyan tartják szinten kreativitásukat? Mi lehet a titkuk?

Design gondolkodás

Sokan vannak, akik úgy érzik, ők nem kreatívak (a valódi jelentését nem is igazán ismerik ennek a fogalomnak), sőt, igyekeznek minél távolabb tartani magukat mindentől, amihez a kreativitásukra van szükségük. Vagyis, amit ők maguk annak gondolnak. Nem rajzolnak, utálnak bármit is alkotni, a technika és rajz óra a legutálatosabb számukra az iskolában. Ám ahogy telnek az évek mindenki rákényszerül, hogy előbányásszon valamit elfelejtett kreativitásából. Ugyanis bármilyen foglalkozásunk legyen is, nem kikerülhető a design gondolkodás, akár az adott szervezet, akár saját magunk irányításával.

A kisebb cégektől kezdve a multinacionáls nagyvállalatokig számos területen alkalmazzák az úgynevezett design thinkig (design vagy tervezői gondolkodás) módszereit. Ezeket ugyan a kreatív szakma fejlesztette ki, ám mára általánosan alkalmazott a teljes vállalati struktúrában a humánerőforrástól a menedzsmentig. David M. Kelley amerikai vállalkozó, az IDEO, a Szilícium-völgy világhírű design ügynökségének alapítója és Tim Brown népszerűsítette a design thinking-et elsőként a világon. Kiindulópontjuk az volt, hogy a leginkább eladható termékek kizárólag a szerethető (hasznos) termékek lehetnek, amelyekhez emberközpontú megközelítésnek kell társulnia.

Tim Brown izgalmas előadásából elsőkézből tudhatsz meg többet a témáról:

Emberközpontú tervezés

A design thinkinget érdemes elsőként a tervezői hozzáállás szempontjából megközelíteni. A tárgy vagy szolgáltatástervezésről a designerek fókuszát a felhasználókra helyezték át. Hiszen sokkal célravezetőbb egy felhasználó által biztosan hasznosnak ítélt vagy szerethető tárgyat tervezni, mint a felhasználó hozzáállását megváltoztatni egy adott tárgy kapcsán. A tárgyközpontú tervezést átállították a  felhasználóközpontú vagy az emberközpontú gondolkodásra. Ez a szemléletváltás olyan forradalmi eredményeket hozott, hogy éredemesnek látták továbbfejleszteni a folyamatot. A user, vagyis a felhasználó megismerése lett az elsődleges feladat, az ő fejével kell a tervezőnek gondolkodnia, vajon mit gondol, milyen szükségletei vannak. Ehhez pedig nagyon magas szintű empátiára, beleérzőképességre, érzékenységre van szükség, ami a kreativitás egyik alapfeltétele.

A formatervezői vagy design gondolkodást általában öt szakaszra bontják: megismerés, definiálás, ötletelés, prototípus, tesztelés. Az egyes szakaszok lebonyolításához különböző metodikákat fejlesztettek ki és alkalmaznak a vállalatok. Ezek a design thinking módszerek.

Empátia szakasz – megismerés

Ebben a szakaszban a felhasználó alapos megismerésére kerül sor. A tervezőnek félre kell tennie saját érzéseit, gondolatait, és nagyon erősen a felhasználó szempontjaira, motivációira, vágyaira kell koncentrálnia. Ennek módszere általában az interjú, ahol nagyon mélyen kikérdezzük az alanyt. A válaszok lejegyzéséhez érdemes egy másik módszert alkalmazni, a mind mapet, vagy elmetérképet (mindmapping).

A persona módszerrel immár a kutatás és interjú alapján létrehozunk egy olyan elképzelt karaktert, aki a célcsoportunk egyik tagja lehetne. Milyen korú, családi állapotú, hol él, milyen végzettsége van? Milyen területen dolgozik, milyen beosztásban? Mi a hobbija, kedvenc étele… Milyen problémái vannak, milyen nehézségekbe ütközik nap mint nap … stb.? Empátia térképpel tovább pontosítjuk az elképzelt személyiséget, mit gondol, mit mond, mit tesz, és mit érez?

A Journey map segítségével komplex folyamatokat, fogyasztói élményeket lehet modellezni. Ez gyakorlatilag a vásárló élmény-útja a vállalattal való legelső találkozásától a hosszútávú kapcsolat kialakulásáig. Az ügyfélélmény feltérképezésével nyomon lehet követni, vajon hogyan működnek egyes rendszerek a vásárló szemszögéből, így sokkal hatékonyabban lehet a hibákat kiszűrni és javítani.

Elemzés szakasz – definiálás

Amikor már a lehető legtöbbet tudunk a felhasználónkról, akkor elkezdjük megtalálni a problémákat, az igényt, a kérdést, amire választ szeretnénk találni. Azt írjuk körül a tények alapján, amit fejleszteni szeretnénk, vagyis a hiányokat, hibákat tárjuk fel.

Megoldáskeresés szakasz – definiálás

Ebben a szakaszban lehet a leginkább megvillantani kreativitásunkat. A ‘Hogyan’ kérdésével elindítunk egy brainstormingot, vagyis ötletzuhatagot, amikor mindenki bedobja a közösbe saját, a témával összefüggő gondolatát. Nem a minőségre, hanem a mennyiségre koncentrálunk, és nem kommentáljuk egyik ötletet sem. Minél több van, annál jobb. A szabad, asszociatív gondolkodás, az eredeti ötletek megjelenése jellemzi leginkább ezt a szakaszt.

Prototípus

Ebben a szakaszban az eddig összegyűjtött ötletekből kiválasztunk néhányat és azokat konkrétan megvalósítjuk (pl. modellt építünk). Közel olyan formába öntjük, amilyenben az majd a felhasználóhoz kerül. Itt nem tökéletesen működő, véglegesített alkotást hozunk létre, hanem egy olyan példányt, amivel ki lehet próbálni, hogy vajon az 1-3. pont során felállított szempontok szerinti ötlet működőképes-e. Mivel a tervezés célja lehet tárgy, módszer, szituáció, szolgáltatás, írás stb., ezért a prototípus is sokféle formában készülhet, azt mindig a végcél mibenléte határozza meg.

Tesztelés

Ekkor adjuk a felhasználó kezébe a prototípust, amit az kipróbál, és véleményez. Az összegyűjtött vélemény alapján aztán módosítunk rajta, átalakítjuk, míg el nem készül az a prototípus, amelyet gyártás előkészítésre továbbítani lehet. A javítgatás addig folyik, amíg létre nem jön a vágyott eredmény.

Testközelből

Kísérjünk végig egy életből vett példán a design gondolkodás folyamatát. Tegyük fel, hogy esküvőre/családi összejövetelre, házassági évfordulóra készülünk,. Ezek elég hétköznapi események, nem igaz? Mit teszünk?

EMPÁTIA SZAKASZ

Végiggondoljuk kit is szeretnénk meghívni, milyen összetétele lesz a társaságnak. Mindenkit felhívunk, vajon melyik időpont jó neki, milyen helyszínt részesítene előnyben, van-e ételallergiája,  mi az, amit semmiképpen nem eszik meg a gyereke? stb.

ELEMZÉS SZAKASZ

Melyek azok a pontok, amire oda kell figyelni, mi az, amit midnenképpen el kell kerülni, melyek azok a dolgok, amelyre megoldást kell találni az összegyűjtött információk alapján.

ÖTLETELÉS

Kitaláljuk hol lesz a parti, mi lesz a menü, hol lesz szállás és kinek lesz rá szüksége, milyen zene legyen, milyen színű legyen a díszítés, az esküvői ruha stb.

PROTOTÍPUS-TESZTELÉS

Tartunk egy próbavacsorát a szűk családnak, felpróbáljuk az esküvői ruhát és a nyoszolyólányok ruháját, megnézzük a helyszínt, meghívót terveztetünk, fotóst keresünk stb.

+1 példa

A Stanford Egyetem egy mindannyiunkat érintő területre emelte be a design thinkinget. Azt tapasztalták intézményükben, hogy a végzett hallgatók igen nehezen tudnak elindulni a diploma megszerzése után a nagybetűs Életben. Nem tudják merre induljanak, mihez kezdjenek, milyen lehetőségeik vannak, sőt azzal sincsenek tisztában, hogy saját képességeik és eredményeik milyen munkára predesztinálják őket. Ezen kívántak segíteni azzal, hogy egy olyan módszert adtak a kezükbe, amely segít nekik megtervezni az egyetem utáni életüket.

A design thinking módszerei nem egy konkrét választ adnak a feltett kérdésre, ezért kiválóan alkalmasak arra, hogy pályaorientációt tervezzenek velük. Ugyanúgy, ahogy fent olvasható, az életpálya megtervezése is az empátia szakaszból (ki vagyok én, mit szeretnék, milyen képességeim, eredményeim vannak, mi érdekel, mit szeretnék elérni stb.), az elemző szakaszból (érdeklődési körök, lehetőségeket, alternatívékat felkutatása információk gyűjtése), az ötletelésből, protípus készítésből tesztelésből épül fel. Segít a rossz kérdések helyett megtalálni a megfelelőt, módosítani az előzetes elképzeléseket. Abban is irányt mutat, hogy ne egy cél lebegjen a szemünk előtt, hanem egy folyamat, ami szakaszokból áll. Életünket sokkal könnyebb úgy megtervezni, ha etapokra bonjuk terveinket, és inkább a „kivé akarok válni?” vagy a „hogyan szeretnék élni” kérdésre keressük a választ.

A tervezés során bármit elképzelhetünk amit csak szeretnénk, nincsenek megkötések, maximum a személyünkből fakadó gátak. De mint ahogy a designer is ezekkel a módszerekkel alkot a semmiből valamit, úgy a hallgató is képes ugyanilyen úton – akár előzetes tervek nélkül is – fantasztikus élettervet összeállítani.

A design thinking módszereit – ahogy láttad –  az élet számos területén lehetséges alkalmazni. Érdemes ezeket gyermekeinkkel is mielőbb megismertetni, természetesen olyan formában, ami számukra is szórakoztató lehet.