Kifestőkönyvek, színezők

Korábban azok közé tartoztam, akik elutasítják a színezőket, mondván, hogy azok korlátozzák a gyerekek kreativitását, hiszen a szabad rajzot határok közé szorítják a vonalak, a készen kapott ábrák. Rugalmatlan, így cseppet sem kreatív hozzáállásomat félretéve, elkezdtem behatóbban foglalkozni a színezéssel. Arra jutottam, hogy nem magával a színezés tevékenységével van a baj, hanem azok témájával, kivitelezésével és egysíkú, merev, fantáziátlan alkalmazásukkal. Be kellett látnom, hogy a színezőkben rejlő lehetőségek kiaknázatlanok. 

Nem színezni, festeni

A színezés szerteágazó technikájának magas szintű megismertetése, és az arra épített, célzott, különleges színezés-kitöltés-tónus feladatok megoldása magabiztos kreatív alapot adhatnak gyereknek, felnőttnek egyaránt. Az emberek nagy többségét például félelemmel tölti el az üres papír látványa. Számukra egy kifestő vonalai kapaszkodót jelentenek. A kreatív színezési módszerek segítségével bármilyen bátortalan, magát kreatívnak nem tartó egyén is eljuthat a szabad alkotásig. (Ez a felismerés indította útjára A színezésen túl bejegyzés sorozatot, amelynek első két részét ITT és ITT olvashatod.)

A kreatív színezéssel foglalkozva a kifestők történetébe is beleástam magam, és egy igencsak érdekes tényre bukkantam: az első, kifejezetten kifestőkönyvek nem színezni, hanem FESTENI tanítottak! Már ezért az adatért érdemes volt belevágnom a kutatásba. Már az 1600-as évekből vannak olyan feljegyzések, amelyek arról szóltak, hogy az emberek népszerű verseskötetek illusztrációit előszeretettel festették ki. Esetükben még nem volt kimondott cél, hogy az emberek kiszínezzék a képeket, ennek ellenére több színezett, magántulajdonban lévő példányt is találtak a kutatók. Az első kifestőkönyvek megjelenése az 1850-es évekre tehetők. Ezeket a korai színezőkönyveket “festőkönyveknek” nevezték, és általában vízfestékkel illusztrálták őket. Az ekkortól megjelenő festőkönyvek már azzal a céllal jöttek létre, hogy az embereket megtanítsák festeni.

Úri muri

Természetesen ezek a könyvek akkoriban az arisztokratákat célozták, hiszen a könyvek előállítása nem kevés pénzbe került. Ezek a díszes illusztrációkkal készült könyvek hihetetlenül drágák voltak, és hogy ezekre még rá is fessen valaki! Az már luxusnak számított! A festés a művelt arisztokrata körökben vágyott és ildomos képességnek számított, ezért voltak hajlandóak a gazdagok óriási összeget áldozni efféle huncutságokra.

Az első hírnökök

A kifestők egyik első változata Michael Drayton Poly-Olbion című, igen hosszú leíró költeményének két kötetéhez készült illusztráció 1612-ből. Anglia és Wales megye térképeit ábrázolták a képek, amelyeken kitalált lények is megjelentek. Ezeket már arra szánták, hogy az emberek majd kifestik a képeket, de nincs bizonyíték arra, hogy ez valóban meg is történt volna.

Ennek ellenére bizonyos írásokban kifejezetten javasolják a színezés elkezdését a komolyabb festő tudás eléréséhez. Henry Peacham 1634-ben megjelent Compleat Gentleman című művében így fogalmaz:

Lassan a színezők egyre népszerűbbé váltak. Az 1760-ban megjelent Robert Sayer: The Florist című műve virágillusztrációs táblákat tartalmazott, és kifejezetten színezésre szánták. Nemcsak azt írták le benne, hogy hogyan, milyen pontossággal színezzenek az emberek, hanem a színek keverésére is szigorú előírásokat készítettek. A cél az élethű megjelenítés volt. Sayer kiadta a The Compleat Drawing-Book című könyvet is, amely 116 metszetet tartalmazott a kifejezést mutató arcoktól kezdve az állatokon, madarakon és tájakon át egészen különleges témákig. 1922-re az újságok már színezésre szánt rajzokat is közöltek.

Gyorsul a tempó

A mai ember számára ismerős gyermekeknek szánt festőkönyvek csak a későbbi időszak termékei. Elterjedésüket elsősorban az olcsó többszörösítő eljárás, a litográfia megjelenése alapozta meg.  

Az 1796-ban, Németországban megjelent litográfia ugyanolyan forradalmi dolog volt, mint később a számítógépes nyomtatás.1850-es évekre vált általánossá, és ez is, mint olyan sok minden ekkoriban Európából került Amerikába. Ez pedig elhozta a gyors reprodukálás lehetőségét, segítségével több ezer képet lettek képesek rövid idő alatt előállítani. Elindult a könyvkiadás, amihez az olcsó papír létrehozásának módszere is nagyban hozzájárult.

Little Folks Painting Book

Az 1880 körül megjelenő Little Folks Painting Bookot tekintik az első népszerű kifestőkönyvnek. A The Little Folks’ Painting Bookot a McLoughlin Brothers adta ki, amiben az akkoriban elismert művésznő, Kate Greenaway munkái szerepeltek. Az már egy másik kérdés, hogy abban az időben a szerzői jogvédelem nemigen létezett, így Greenaway munkái felhasználásához valószínűleg soha nem járult hozzá. Ennek segítségével vagy nélküle, de a gyermek illusztrációkat készítő alkotó neve mindmáig fennmaradt.

Felnőtteknek szánt kifestők

Nincs új a nap alatt. Bármennyie is szeretnék egyesek úgy feltüntetni, hogy a felnőtt színezők a 21. század találmányai, ez nincs így. Nem lehet tudni, hogy az 1961-ben megjelent “The Executive Coloring Book” vagy az 1970-ben megjelent Dover’s Antique Automobiles című könyv lehetett az első “felnőtt színezőkönyv”. Hihetetlenül népszerűek voltak, hamar elindultak világhódító útjukra. Elterjedésükben számos tényező játszott szerepe, mint például a zsírkréták és ceruzák fejlődése, elterjedése, az oktató-nevelő munka és a család szerepének megváltozása.