Káoszból alkotás

Képzeld el, amint a kisgyerek az ujját a festékbe mártva, színeket ken a papírra és te megkérdezed – bátorítva őt – hogy: mit készítesz? Ő vállat von, mert amíg te nem figyelmeztetted rá, ő nem gondolt az alkotásáról semmit. A kisgyerekek a pillanat mesterei, szeretik az érzést, amikor a papíron maszatolnak a festékkel, az ecset hangját, ahogy szántja a papírt és a szóródó csillámpor ragyogását.

Az idősebb gyerekek és a felnőttek is arra törekszenek, hogy befejezett alkotásokat hozzanak létre.

A kisgyerek az alkotás folyamatát élvezi, és akkor érzi jól magát, ha hagyják, hogy a saját tempójában dolgozzon. Hagyni kell őket elmélyülni, hogy az önkifejezés érzését megéljék.

Az alkotó tevékenység gyakorlása, még nem teszi a gyerekedet a következő Picassová, de sokat segíthetsz neki a mentális, szociális és érzelmi fejlődésben. Az alkotó művészet a gyereket érdeklődővé teszi, aki a problémák megoldásának számtalan módját ismerheti meg.

Amikor az ecsettel manipulál, a finommotoros mozgása fejlődik. Ha megszámolja a színeket és a formákat, alapvető matematikai műveleteket végez. Ha kísérletezik az anyagokkal, sokat tapasztal a természettudományok területéről. És nem utolsósorban, a művészeti tevékenységek növelik az önbizalmát. Az a gyerek, aki képes kísérletezni, tanulni a hibákból, az képes lesz a gondolkodás új szintjeire emelkedni és ez a tudás túlmutat a kreatív műhelyeken. Leslie Bushara, a manhattani Children’s Museum oktatási igazgatóhelyettese ajánlásával, lássunk itt pár kreativitás indító ötletet, szülőknek.

6 lépés, amivel inspirálhatod a gyerekedet

Csináljatok rendetlenséget! 

Gyermekkorunkban arra neveltek bennünket, hogy mindig legyen rend körülöttünk. A kreativitás azonban éppenséggel megkívánja bizonyos keretek között a zűrzavart, vagy rendszertelenséget, rendetlenséget. Miért? Mert a rugalmasság, a nyitottság a kreativitás fontos alkotóelemei. Márpedig a káoszban nem pánikba esni, hanem azonnal észrevenni a lényeget, az összefüggéseket és abból új rendet teremteni, kifejezetten kreatív feladat. Mindannyian tudjuk, hogy a rendetlenség ösztönző is lehet, nos, itt az idő, hogy legyen a gyereknek egy olyan helye a lakásban, ahol szabadon alkothat, ahol „nem kell rendet rakni”! “Védelmi célokból” a rajzasztal alá esetleg teríts használt ruhát, vagy papírt. Ha jó az idő, a gyerek a szabadban is alkothat, ott nyugodtan lehet rumli körülötte. Hidd el, élvezni fogja az alkotó rendetlenséget! Sőt, csatlakozz hozzá, próbáld ki te is!

Ne adj utasításokat!

Ne mondd meg a gyereknek, hogy mit készítsen és hogyan! Ahelyett, hogy azt mondod „Fess egy szivárványt!”, ösztönözd arra, hogy kísérletezzen a színekkel, formákkal és a különböző vastagságú ecsetekkel. Ha ahhoz lesz kedve, majd fest egy szivárványt, de még az is lehet, hogy magától jön rá, milyen szép eg szivárvány. Amikor véletlenül összefolynak a színek a papíron, majd felkiált: Csináltam szivárványt!

Beszélj konkrétumokban a gyerek rajzáról!

Amikor a gyereked rajzáról beszélgettek, ahelyett, hogy általánosságokat mondanál, például azt, hogy: Szép! Mondd így: „Látom, milyen sok kéket használtál. Miért ezt a színt választottad?” A gyerek így tud kapcsolódni a kérdéshez, konkrét fogódzót adtál a kezébe. A kisgyereknek a fogalmak, mint például, hogy szép, elvontak, megfoghatatlanok. De ha azt mondod neki, hogy: Az tetszik benne, hogy sokféle kék színt használtál, sokat fejlődött a színérzéked! – ezt már érteni fogja, és boldogan mesél majd a színekről neked.  

Fedezd fel a gyereked fejlődését!

Ha utódod valamin nagyon dolgozik, menj és kérdezd meg tőle, mit csinál és hogy vajon jó volt-e ilyen dolgot készíteni? Engedd, hogy meséljen arról, mit, miért csinált, mert így könnyen követheted lényének belső változásait. Sokkal többet tudhatsz meg gyermeked érzelmeiről, gondolatairól, ha az alkotásairól beszélteted, mintha konkrét dolgokra kérdeznél rá.

Ne rajzolj a gyerekkel!

Ha egy szülő bemutató jelleggel rajzol valamit a gyerekének, az a gyereket frusztrálhatja, mert ő nem tud olyat rajzolni. Elég csak ott lenni vele, követni amit csinál, hogy érezze, hogy a szüleit érdekli az, amit csinál. Ugye te nem ilyen zsiráfot rajzoltál volna?

 Hagyd, hogy úgy legyen!

Ha a gyerek az alkotását befejezte, ne próbáld arra ösztönözni, hogy javítgasson rajta! Számára az a mű úgy befejezett, ahogyan hagyta, még ha ez csak egy paca a papíron, akkor is.