A minap olvastam egy cikket, amely a DIY mozgalom keretein belül létrejövő értelmetlen, hasznavehetetlen tárgyakat kritizálta. Vajon valóban értelmetlen-e olyan tárgyakat összeállítani, tervezni, alkotni, amelyek funciója nem hétköznapi vagy a hagyományos használati értelmezéseken túlmutatnak? Ennek kapcsán jutott eszembe Katerina Kamprani görög építész és Giuseppe Colarusso olasz fotós munkássága, akik kifejezetten értelmetlen tárgyak létrehozását tűzték ki célul.
” Az oldalon megtalálható minden tárgy a Te bosszantásodra jött létre.”
-olvasható Katerina Kamprani honlapján.
Kamprani építészként kezdte pályafutását, de egy idő után azt túl komolynak és felelősségteljesnek érezte, így váltott a tárgytervezés irányába. Úgy gondolja, hogy ezen a területen sokkal erőteljesebben kiélheti játékosságát és humorra való igényét. Értelmetlen, vagy használhatatlan tárgyait 2011 óta készíti, melyek mára komoly design projektté nőtték ki magukat.
A tárgyak létrehozásával elsődleges célja az volt, hogy az egyszerű használati tárgyakat úgy tervezze át, hogy azok meglepjék és megnevettessék az embereket. Másodsorban azonban arra is fel akarta hívni a figyelmet, hogy a minket körülvevő tárgyak mennyire alapos és mély tervezési folyamat eredményei. Ezt nemcsak úgy kell értelmezni, hogy az adott tárgyat hány évig vagy hónapig tervezték, hanem úgy is, hogy az adott tárgy hány évszázada van jelen az emberiség mindennapjaiban. Példaként a villákat említi, amelyek az 1500-as években jelentek meg először, és ma is naponta használjuk azok továbbfejlesztett változatait. Ezalatt a többszáz év alatt rengeteget finomodott a villák kialakítása. Mára annyira kényelmesek lettek, hogy szinte észre sem vesszük őket az étkezések során.
Kamprani elfuserált tárgyai éppen használhatatlanságukkal hívják fel a figyelmet az úgynevezett “jó design” tárgyakra. Mert mint ahogy a tervező mondja:
” A jó design 99%-ban észrevehetetlen, a kényelem jobban érzékelhető, ha nincs jelen.”
Katerina Kamprani TED előadásában még egy érdekes kérdést vet fel a látszólag értelmetlen tervezés kapcsán. Minden tárgy egyszer innováció volt. Aztán folyamatos finomítás során vált belőle jó, észrevehetetlen design. Abban bízik, hogy értelmetlen tárgyait lehetséges innovációnak tekinteni, melyek utódai egyszer elnyerhetik a jó design jelzőt is.
“Valószínűtlenek, de nem lehetetlenek.”
-írja Giuseppe Colarusso.
Giuseppe Colarusso olasz fotós “Valószínűtlen” sorozata olyan bizarr vagy humoros tárgyakat vonultat fel, amelyek létezése vagy technikailag lehetetlen vagy egyszerűen haszontalan. Tárgyai lényege, ahogyan Kampraninál is az, hogy mosolyt csaljon a néző arcára, ugyanakkor gondolkodtassanak is el, ragadják ki az embereket a szokásos nézőpontjukból. Ezzel a projekttel a hétköznapi tárgyak hasznosságát kérdőjelezi meg, minden tárgynál módosít rajtuk valamit, hogy használhatatlanok, ugyanakkor humorosak legyenek.
“Valószínűtlen” sorozata szürreális csendéletként is felfogható, olyan tárgyak gyűjteménye, melyek átlépik a valóság határait, csupán a művész agyában léteznek.
Colarusso munkájában tulajdonképpen létező eszközök tulajdonságait változtatta meg, hogy abból valami új szülessen. Ez a gondolkodás egy jól ismert design thinking módszert, a SCAMPER metodikát idézi.
TÉGY EGY PRÓBÁT!
Fogj egy tárgyat, ami tökéletesen működik, és gondold át:
– mit változtatnál rajta azért, hogy NE működjön?
– mit vennél el belőle, hogy NE működjön?
– mit adnál hozzá, hogy NE működjön?
– mit tennél vele, hogy működjön, de épp az ellenkezőjét tegye, mint eddig?
Nos, ugye nem is olyan egyszerű? Értelmetlen tárgyat alkotni legalább olyan nehéz, mint értelmeset.
Alex Osborn és Bob Eberle SCAMPER módszerének neve a következő fogalmak kezdőbetűjének összekapcsolódásával jött létre:
- S ubstitute (helyettesítés)
- C ombine (kombinálás)
- A dapt (adaptálás)
- M odify vagy Magnify (módosítás, nagyítás)
- P ut it to other use (új cél keresése)
- E liminate (kiküszöbölés)
- R everse vagy Rearrange (ellentétesre változtatás, átrendezés)
A módszert a kreatív iparban dolgozók alkalmazzák, tervezési probléma megoldása kapcsán.
A módszer során kérdéseket tesznek fel a változtatásra kijelölt dolog/tárgy/kérdés kapcsán:
HELYETTESÍTÉS
Mit lehet helyettesíteni rajta? Mi legyen más? Ki legyen más? Hogyan legyen más? Más módszer, technika, szín?
KOMBINÁLÁS
Mivel lehet összekapcsolni?
Adaptálás
Milyen hasonló módszerek léteznek? Más területeken hogyan használták ugyanezt? Mit lehet meríteni a természetből?
MÓDOSÍTANI, NÖVELNI, KITERJESZTENI
Mit lehet módosítani, javítani rajta? Hol kellene átalakítani? Mit lehet hozzáadni, mit lehet belőle megnövelni, mely képességét lehet fokozni, túlhangsúlyozni?
ÚJ CÉLRA VALÓ FELHASZNÁLÁS
Mire lehet használni, ha nem a valódi céljára?
KIKÜSZÖBÖLÉS
Redukálás, egyszerűsítés. Vajon minden funkcióra szükség van?
ÁTRENDEZÉS
Amikor a meglévő dolgokat átrendezzük, visszájára fordítjuk.
Ahogy a legtöbb design thinking módszer, így a SCAMPER célja is a designer szemléletét megváltoztatni, nézőpontjából kimozdítani, rákényszeríteni az egyént arra, hogy olyan szemszögből lássa a dolgokat, ahogyan ő azt sosem tenné. Ez egy igen fontos kreatív képesség, főleg, hogy számos egyéb elvárást fejleszt, úgy mint rugalmasság, empátia, vagy a kritikai gondolkodás.
Lehetséges, hogy az értelmetlen tárgyak létrehozása mégsem olyan értelmetlen?
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!