A színezésen túl 2. – Színezés szokatlan anyagokkal

A színezéssel kapcsolatos előző blogbejegyzésünkben a ceruzák használati lehetőségeiről olvashattál. A folytatásban a színezés nem túl megszokott módjait mutatjuk be: a festés és a pasztellkréta használatát. Meglepődtél, ugye? Pedig színezni, azaz színt adni egy színezőnek többféle technikával lehet. Valóban nem sűrűn találkozunk a színezésben a festékek, pláne nem a pasztell használatával. Pedig mindkét esetben rendkívül intenzív színeket, érdekes átmeneteket, felületeket hozhatunk létre. Szereted a kihívásokat? Vágj bele!

Vízfestékkel színezni?! Ki hallott már ilyet?

Szeretjük a dolgokat kicsit megbolondítani, ezért javasoljuk neked is

a festékek kipróbálást a színezők esetében.

A festékek közül a legismertebb az akvarell festék vagy vízfesték. A pigmentek és kötőanyagok összekeverésével készült festék vízben oldható, az így keletkezett vizes festéket kell felvinni a papírra. Az iskolában használt „vízfestékek” általában kevesebb pigmentet és több kötőanyagot tartalmaznak, ezért halványabb színűek. Az akvarell kifejezést inkább a művészfestékekre alkalmazzuk, amelyek lényegesen több pigmentet tartalmaznak, erőteljesebb színűek és komoly minőséget képviselnek.

A vízfestés lényege, hogy a képet fokozatosan építjük fel festékrétegekből. Mindig a világosabbtól a sötétebb felé haladva, úgy, hogy a legfényesebb részeknél kihagyjuk a fehér papírt, nem festünk rá. Ha egy felületre festéket vittünk fel, már nem lehet eltávolítani, csak kicsit halványítani, ezért kell vigyázni a világos részekre.

Akvarellel festhetünk száraz és nedves alapra is. Ha száraz alapra festünk a festék nem fog szétfolyni, de a rétegek egymásra festése előtt, hagyni kell megszáradni azokat. Előre el kell képzelnünk a képünket, hogy aztán ne fessünk túl sok réteget egymásra, mert azzal a színek elvesztik áttetszőségüket, tisztaságukat. Ha nedves az alapunk, akkor a színek véletlenszerűen összekeveredhetnek, összemosódhatnak és izgalmas hatások jönnek létre.

A vízfestésben a színkeverés a legérdekesebb tevékenység. Már az alapszínek és a mellékszínek is elegendőek ahhoz, hogy változatos színárnyalatokat keverjünk ki.

De ha nem szeretnénk nagyon színes képet, próbálkozhatunk az egy színnel való festéssel is, ezt a művészetben monokrómnak nevezik. Azt jelenti a kifejezés, hogy egy szín különböző árnyalataiból építjük fel a képet.

Más technika a fedőfestékek használata. Az akvarellhez nagyon közel áll, a gouache. Ez egy fedőfesték, amely abban hasonlít az akvarellre, hogy vízbázisú, száradás után újra visszaoldható. De abban különbözik, hogy összetétele miatt (krétát tartalmaz), nem olyan áttetsző színeket eredményez, mint az akvarell, hanem matt, nem átlátszó felületeket. Érdemes kipróbálni mind a kettőt, és megtapasztalni a szemet gyönyörködtető színek világát.

És persze ne hagyjuk ki a temperát sem a sorból.

A tempera sokak által ismert festék, de talán kevesebben tudják, hogy az olajfestékek megjelenése előtt, a középkorban, a legelterjedtebb festészeti eljárás volt. A temperában a színezőanyag, olajos-vizes emulzióban van eloszlatva, vízzel higítható, de száradás után már nem lehet feloldani. A temperával  sok réteget tudunk egymásra festeni, a színkeverés lehetősége határtalan, a sötétebb foltokra világosabbak ráfesthetők.

Mutassunk még merészebbet?…

A pasztellkréták világa nem annyira közismert. Két fajtája van, a porpasztell és az olajpasztell. A porpasztell készletek a hatszínűtől kezdődnek, de akár 64 színűt is vásárolhatunk. Ahhoz, hogy elkezdjünk kísérletezgetni vele, nem kell rögtön a 64 színűvel kezdeni. Egy 12 színt tartalmazó készlettel már bátran dolgozhatunk.

Pasztellel színezni kihívást jelent, de megéri próbálkozni vele!

A porpasztell kiváló tulajdonsága a kenhetősége, amit a rúd lapjával és a hegyével is elérhetünk. A lapját húzva a papíron, nagy egyszínű felületeket kapunk. A rúd hegyével viszont rajzos vonalakat húzhatunk, és akár tónusozó mozdulattal vonalkázhatunk, akár a ceruzával. Tehát ne arra törekedjünk, hogy a felületeket bekenjük egy-egy színre, hanem keverjük a színeket, egymásra kenéssel, kiegészítve szép vonalakkal. Ezzel gazdagíthatjuk a felületet, ami ettől izgalmasabb látványt nyújt.

Az olajpasztell olyan, mint a gyerekek által használt, zsírkréta.

Azt is mondhatnánk, hogy a zsírkréta nagy testvére, jobb minőségű és szebbek a színei is. Olajpasztellel úgy kell dolgozni, mint a porpasztellel, de nem porzik, kevesebb réteg kenhető egymásra, a színei nem keverhetők. Viszont, mivel olajos réteget ad, lehetőség nyílik a felület további alakítására, karcolással.

Belevágsz? Válassz profi papírt hozzá!

Ha színezőinket ezekkel a technikákkal szeretnéd kifesteni, mindenképpen ajánlott a színezőt különböző fajta papírokra kinyomtatni. Az akvarell akvarell papíron a legszebb, de a porpasztellel is érdesebb felületű papírra, például Ingres típusúra érdemes dolgozni. A többi festő eljárás esetén is, ajánlott a fénymásoló papírnál jobb, valamelyik keményebb rajzpapír használata.

Egészen más lesz a kép hatása, élvezeti értéke, ha valamilyen kreatív papírra készül, mintha csupán egy átlagos rajzlapon próbálkoznánk.

Az Artcolor Mesterkifestők segítenek neked elindulni a festés útján. Ha egy üres papír látványa megrémít, mert nincs elég önbizalmad, vagy mert úgy gondolod neked ez nem megy, itt a lehetőség, hogy egy már megrajzolt képen próbálgasd a technikákat. A fedőfestékek és a pasztell használatával a színezők kontúrvonalait el is tüntetheted, így új megvilágításba helyezheted – új szintre emelheted – munkádat. Ha még nem tetted, olvasd el a színezés témájában írt másik két bejegyzésünket is, amelyek a ceruzával való színezés és további kreatív lehetőségeket jár körül.

Hajrá, festésre fel! Készíts el egy képet, még ma!